Egy sor, rémes eurozónáról szóló adat rázta meg a pénzügyi piacokat és kereszttűz alá vette a német költségvetési szigor doktrináját, valamint az Európai Központi Bank monetáris politikáját. Mindez rávilágított a közgazdasági gondolkodás melléfogásaira is a 18 országot felölelő euró-térségben.

Az ECB főnöke, Mario Draghi ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy a növekedés a kormányok által vezényelt reformokon múlik, ugyanakkor megjegyezte: a központi bank tehet további, határozott lépéseket a gazdaság ösztönzése érdekében.

„Készen állunk arra, hogy változtassunk beavatkozásaink nagyságrendjén és azok összetételén, s így mérlegfőösszegünkön is" - mondta washingtoni beszédében.

A növekedés ösztönzése érdekében Németország vezető közgazdasági műhelye is nagyobb költekezést várna, ezzel viszont muníciót adtak az EU költségvetési szigora ellen kampányoló francia elnöknek, Francois Hollande-nak.

A Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap hivatalos washingtoni tanácskozásainak szünetében konzultálva Draghi és a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble különböző álláspontra helyezkedtek azzal kapcsolatban, hogyan lehet kihúzni az eurozónát a közgazdasági válságból.

Németországot váratlanul érintette a szörnyű ipari adat, valamint az exportteljesítmény visszaesése. Mindezen túl az ország vezető közgazdasági intézetei durván csökkentik az idei és a jövő évre vonatkozó növekedési előrejelzéseiket.

A felsoroltak és a nemzetközi feszültség erősödése borzongást okozott a részvénypiacokon is. Az európai részvények és az euró árfolyamai jelentősen estek.

Az IMF vezetője, Christine Lagarde, aki már korábban utalt az eurozóna deflációjának veszélyére, úgy látja: 35-40 százalék az esélye annak, hogy a régió újra recesszióba csúszik.

Az IMF az eurozóna növekedésére vonatkozó előrejelzését a 2014-es évre 0,8 százalékra, 2015-re pedig 1,3 százalékra csökkentette.

Időközben Párizsban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet is rámutatott az eurozóna, különösen Németország gyenge növekedési kilátásaira.

Németországnak, a néhány éve áterőltetett fájdalmas reformoknak köszönhetően, a közelmúltig sikerült elkerülnie az eurozóna-válság legrosszabb forgatókönyvét.

Míg legtöbb eurozónás partnere recesszióba süllyedt, a felfelé araszoló Berlin kitartóan érvelt amellett, hogy más országoknak sincs más választásuk, mint a költségvetési szigor vagy a megszorítások. Most azonban, hogy egyre több jel mutat arra, hogy a német gazdaság is megtorpant, megjött a megszorítás-ellenes mozgalom önbizalma.

Európai vezetők e héten megtartott milánói tanácskozásán Hollande feladta a leckét Angela Merkel német kancellárnak. Azt követelte, hogy további, Franciaország költségvetési hiányát lefaragó intézkedések helyett könnyítsenek a szabályokon, hogy az eurozóna gyengülő növekedése új erőre kaphasson.

A német közgazdasági elemző műhely hasonló irányvonalat követelt, azzal érvelve, hogy Németország „nem használja ki megfelelően kereskedelmi többletét az olyan, befektetések finanszírozására szolgáló pénzügyi műveletekre, mint az infrastrukturális projektek".

A 18 tagú eurozóna az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezik. A rossz hírek sorozata most ismét azt az aggodalmat táplálja, hogy Európa gondjai a világgazdaság kilábalásának sikerét veszélyeztetik.

Az eurozóna növekedése a második negyedévben megtorpant és az infláció majdnem öt éves mélypontra süllyedt.

Az ECB, amely a múltban már többször sietett az európai gazdaság segítségére, rekord alacsony szintre csökkentette a kamatokat és egy sor intézkedést készített elő a gazdaság pénzellátásának javítására.

Draghi azt is mondta, hogy az erősebb költségvetési helyzetben lévő kormányok „kihasználhatnák az EU szabályai által megengedett pénzügyi mozgásteret" .

Ez a felvetés aligha találkozik a német pénzügyminiszter, Schaeuble véleményével, aki ragaszkodik Berlin pénzügyi fegyelemmel kapcsolatos meggyőződéséhez.

Nagyobb növekedés „nem érhető el csekkek aláírásával" ismételte meg álláspontját Schaeuble, felszólítva Olaszországot és Franciaországot, hogy hajtsanak végre „alapvető szerkezeti reformokat" és óvott attól, hogy az ECB monetáris politikáját tovább lazítsák.

Schäuble veszély lát abban, hogy néhány ország az olcsó pénzt a szükséges reformok elhalasztására használná fel. "Nem lehet mindig más pénzét használni egy monetáris unióban" - mondta.

Schäuble elutasította azokat az aggodalmakat, amelyek szerint Németország recesszió felé haladna. "Nincs recesszió Németországban. Egy gyengülő növekedéssel állunk szemben" - mondta, és az ukrajnai és a Közel - keleti geopolitikai kockázatokat, illetve az eurozóna problémáinak hatását okolta Németország export-orientált gazdaságának nehézségeiért. "Mi vagyunk a növekedés motorja az eurozónában" - mondta Schäuble.

Úgy tűnik, Schäuble bírja a holland pénzügyminiszter, Jeroen Dijsselbloem, támogatását, aki az euró-térség pénzügyminiszteri csoportjának a vezetője és aki szintén azt mondta, hogy a kormányok túlságosan is az ECB-re támaszkodnak.

"Egy kicsit kevesebbet kellene elvárnunk a központi bankoktól és egy kicsit többet a politikusoktól" - mondta Dijsselbloem az IMF megbeszéléseken Washingtonban.