- Az innováció világában ma a legtöbbeket az uniós támogatások alakulása foglalkoztatja. Mi a helyzet e téren jelenleg?
- Az Európai Unióban mintegy 80 milliárd eurót szánnak 2014 és 2020 között a kutatás-fejlesztés és innováció (k+f+i) támogatására, ami jelentősen meghaladja az előző költségvetési ciklusban erre fordított összeget. Ez közvetlenül Brüsszelben megpályázható forrás, ennek része az Európai Kutatási Tanács programja, amelyben a kutatók egyéni kiválóságuk alapján nyerhetnek el forrást.

- Hatalmas is a verseny e téren, nem?
- Igen, és ez így is van rendjén. Magyarország méretéhez s az itt dolgozó kutatók számához viszonyítva nagyon jól szerepelt ebben a programban, kiemelkedünk a környező országok mezőnyéből. Jellemzően 1-2,5 millió euró támogatást lehet ezen elnyerni. Az említett kiválósági pályázatok elsősorban a felfedező kutatásokra fókuszálnak, de a Horizont 2020 elnevezésű programban, amely a korábbi, 2013-ig szóló hetedik k+f keretprogram folytatásának tekinthető, több mint húsz alprogram van, amelyekre szintén közvetlenül Brüsszelbe lehet benyújtani a kutatási javaslatokat.





- Kutatóink és intézeteink jól használják ki az európai lehetőségeket?
- Mint az MTA volt elnöke elmondhatom, azért is alakítottuk át az akadémiai intézményrendszert, hogy az uniós pályázatok nemzetközi konzorciumaiban sokkal hatékonyabban tudjunk részt vállalni. Fel kell venni a verseny ritmusát, a k+f nem térhet vissza a korábbi meglehetősen elzárt világba. Sőt, nemcsak be kell kapcsolódni a nemzetközi kutatási vérkeringésbe, de az itthon legeredményesebben művelt tudományterületeken törekednünk kell a konzorciumok vezetésére. Az a cél, hogy minél több pályázatnál töltsünk be vezető szerepet.

- Mi a helyzet a magyar forrásokkal és a sokat emlegetett 700 milliárd forintos uniós k+f+i támogatási csomaggal?
- A hazai források közül számottevő két alap, a felfedező kutatások támogatását ösztönző Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) és a célzott k+f+i-t támogató Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA), amelyek ugyan kisebb összegűek, de jóval kevésbé kötött a felhasználásuk, mint például az uniós Strukturális Alap kutatás-fejlesztési és innovációs pénzeinek.

- Ezeket nem is lehet a fővárosban és Közép-Magyarországon felhasználni, igaz?
- Ez csak részben igaz, mert a kormányzat elérte, hogy lazuljanak ezek a szabályok. A Strukturális Alapok k+f+i forrásainak legfeljebb 15 százaléka Közép-Magyarországon, illetve Budapesten is felhasználható, amennyiben a fejlesztés igazolhatóan a többi régióban hasznosul. Egyébként a kutatás-fejlesztési és innovációs területre jutó pénzek összege is nagyobb a korábbinál, mintegy 750 milliárd forint áll rendelkezésre 2020-ig. Azt gondolom, hogy a főváros kiemelt szerepe miatt muszáj arra figyelnie a kormányzatnak, hogy ide is jusson a k+f+i támogatási forrásokból, hiszen az egyetemi-akadémiai kutatásoknak több mint kétharmada, a vállalati k+f tevékenységeknek pedig 80 százaléka van a központi régióban.

- Hogyan alakul az adókedvezmények rendszere?
- A nagyvállalatok azt szeretnék elérni, hogy ne csak a PhD fokozattal rendelkező kutató-fejlesztők, hanem a mesterfokú (MA) képesítésűek után is igénybe vehessék a ma létező járulékkedvezményt. Ennek mérlegelését azonban meg kell előznie annak a közmegegyezésnek, hogy mi is számít vállalati k+f+i-nek. Amikor nagy áruházláncok adóoptimalizálási céllal milliárdos „kutatás-fejlesztési" tanulmányokat rendelnek például a fogyasztók vásárlási szokásairól, akkor nehéz dolga van a szakpolitikának. Ha minden kritika nélkül elfogadnánk néhány nagyvállalat álláspontját a céges k+f értelmezéséről, és egyúttal adókedvezményben is részesülnének az MA képesítéssel rendelkezők után, akkor a mintegy másfél millió magyar diplomás jó része valószínűleg azonnal kutatóként lenne bejelentve sok helyütt az üzleti szférában.