Csendesen

Nógrádi T. Erzsébet
2014-10-22 06:25
Szeretünk nagy ívű koncepciókban gondolkodni, egyik-másik politikus előszeretettel pufogtatja a forradalmi változásokat. Az egészségügyi ágazatért felelős államtitkár viszont csupán olyan korszakot ígér az elkövetkező évekre, amely során úgy szabják át az intézményrendszert, hogy közben megőrzik a szolidaritás elvén nyugvó gyógyítást. Zombor Gábor e kijelentésén lehet ugyan lamentálni, ám ha jól átgondoljuk a dolgokat, nem találunk ellentmondást.

Vegyük sorra. Évek óta megvan az igény és a fizetőképes kereslet a magánorvoslásra. Jó esetben a magánpraxisokban látják el a fizetős betegeket, de gyanítható, hogy sokkal több pénzt perkálnak le hálapénz címén a közkórházak „privát betegei". Itt az ideje, hogy végre elkülönítsék és szabályozzák a köz- s magánellátást, így több maradhat a kevésbé pénzes betegekre a szűkös állami kasszából.

Az egészségügy számos szegmensében magát kipróbált, halk szavú Zombor elsődleges feladatának a háziorvoslás előző kormányzati ciklusban megkezdett megerősítését tartja. Tízmilliárdot kér a költségvetésből, hogy olyan finanszírozási ösztönzőket vezethessenek be, amellyel vonzóvá tennék ezt a pályát, hogy a drága kórházak helyett - ha csak lehet - itt gyógyítsák a betegeket. Ám ma nem ritka a nyolcvan évéhez közeledő háziorvos, s közülük sokan már maguk is gyógyításra szorulnak.


A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/43 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!