A csodák valóban csak három napig tartanak. Amikor a belkereskedelem szabályozta, hogy az adott vendéglátó üzemben milyen korú személyek hány óráig tartózkodhatnak, napirenden voltak a viták. Hogy a rendezés szándéka konstruktív volt, egy pillanatig sem kétséges. Az viszont visszatetszést szült, hogy nyári kora estén - még alig alkonyult - kiparancsolták a szolid cukrászdából a 15 éves kamaszt, aki szülei társaságában fagylaltot szopogatott, mondván: húsz óra elmúlt.
Hol van már a régi szigorúság? Kis család fogyaszt talpon az italboltban. A férfi két korsó sörre vesz blokkot, mellé két kis rumot. A maga sörébe bedönti a kis pohárka tartalmát, a mama azonban átnyújtja a sajátját a hat éven aluli kislánynak. A kislány egyelőre gyanakodva ismerkedik a tömény itallal, én kiguvadt szemmel nézem a jelenetet. Döbbent pillantásomat az asszony elkapja, s szemérmesen így szól: Mit csináljak? Nem szeretem a rumot.
„Jutányos" ajánlat
Igenis van kulturált kereskedelem. Más kérdés, hogy olykor kissé drága. A zöldségüzletben előre csomagolt áruval találkozom. Még neve is van: „uzsonna-csomag". Tartalma három paradicsom és három paprika, ára 2,40 forint.
Mindig bajban vagyok a számokkal, most is elkap valami érthetetlen számolási vágy. Lemérek hirtelenjében néhány csomagot, az átlagsúly 35 deka. Megnézem az aznapi paradicsom- és paprika- (zacskó nélkül ug...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/43 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!