- Jövőre bezárják a teherautó-abroncsokat előállító budapesti üzemet. Mekkora beruházás kellett volna ahhoz, hogy versenyképes legyen az itteni termelés?
- Kezdésként vissza kell kanyarodnunk a válsághoz, amelynek hatására a teherautó-abroncsok iránti igény 23 százalékkal esett vissza 2007-hez képest. Ezzel szembe kellett néznünk. Higgye el, nem könnyű egy gyár bezárásáról határozni. Esetünkben ez több mint 500 dolgozót érint. Amikor az ember bejelent egy ilyen döntést, az mindannyiunk számára földrengésszerű. Ezt május közepén tettük meg, egy évvel a bezárás tényleges időpontja előtt. Azért nem csak néhány héttel vagy hónappal előtte, mert elegendő időt akartunk hagyni az alkalmazottainknak, hogy felkészüljenek, új munkahelyet találjanak.

- Mi marad a Michelinből Magyarországon a bezárás után?
- Még számos tevékenységgel vagyunk itt jelen. Az egyik a nagy és fejlődő nyíregyházi üzemünk, amely nagy teljesítményű abroncsokat állít elő. Egy másik egységünk nem igazán ismert, ennek székhelye a szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő Tuzsér, és a szovjet utódállamokból importál nyersanyagokat, amelyek eljutnak a legtöbb európai gyárunkba. Ez stratégiai jelentőségű, a hosszú távú nyersanyagellátásunk része. Ebben a Kerepesi úti épületben működik a belépő termékszegmens gyártását és értékesítését irányító egységünk. Vácon egy logisztikai központunk van, itt éppen pár hete jelentettünk be egy fejlesztést, bővítjük a kapacitást.

A teljes interjút a Figyelő hetilap október 22-i, idei 43. lapszámában olvashatja.