A Nagy-Britanniát elárasztó bevándorlás, a kezelhetetlen idegenek, az elnyomott brit munkásosztály gyakran feltűnnek David Cameron miniszterelnök beszédeiben. Ezek alapján őt is rasszistának tartja?
- Rengeteg olyan kijelentése van a fősodorbeli politikusoknak, köztük David Cameronnak is, amely rasszista hangulatkeltésként értelmezhető. Amikor Luis Suárez Manchester Unitedben játszó ellenfelét illette ilyenekkel, még a sértett is azt mondta, hogy ennek ellenére nem hiszi, hogy rasszista lenne. Ha egy ember kijelentései károsak egy kisebbségre nézve, az egy rasszista megnyilvánulás, és aki ilyeneket mond, az szerintem az is. A lényeg, hogy felhívjuk a káros viselkedésre a figyelmet, ahelyett, hogy az illetőt fajgyűlölőnek nevezzük. Utóbbi ugyanis egy bélyeg, ami azt a látszatot kelti, hogy valaki örökre az is marad, pedig mindenki változhat.
- Európa-szerte szó van a rasszizmus növekedéséről, de mintha mindig erről szólnának a hírek évek óta. Valóban egyre rosszabb a helyzet?

- Nem a mérték a lényeg, hanem hogy mindig lépjünk fel ellene: a nemzetközi és az országos szint mellett a munkahelyen, a boltban és az utcán is. Úgy gondolom azonban, hogy súlyosabb a helyzet, mint akár tíz éve; a rasszizmus jóval elfogadottabb. A társadalmak sosem növik ki maguktól e problémát, csak aktív ellenállással lehet javítani a helyzeten.
- Számos előítélet él a társadalmakban a kisebbségekkel szemben, de ezt nyilvánosan kevesen mondják ki. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

- Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában különösen a feketék elleni kiközösítés a mindennapok része, de óriási felháborodást vált ki, ha valaki ezt kimondja. Amikor a kritikai faj- és etnikai elmélettel kezdtem foglalkozni (lásd Kritikai faj- és etnikai elmélet című írásunkat), nehéz volt elmagyarázni, hogy amikor azt mondjuk, az állam a fehér középosztály felsőbbrendűségét segíti elő, akkor messze vagyunk a neonáci elméletektől. Egyszerűen arról van szó, hogy a politika ennek az osztálynak az érdekeit veszi figyelembe. Egyelőre elképzelhetetlen, hogy ennek a csoportnak a kárára hozzanak döntéseket, és amikor ezt kimondjuk, adatokkal bizonyítjuk, akkor a legtöbben nagyon idegesek lesznek. Viszont sokan ennek köszönhetően lesznek aktívak, hiszen józan ésszel ez a jelenség feltűnik, de mivel tabunak számított, nem merték kimondani. Ehelyett a médiában pontosan az ellenkezője zajlik: a fehér munkásosztály elnyomásáról szólnak a szalagcímek Angliában. Még az oktatási statisztikai hivatal vezetői is ilyenekről beszélnek. Például az eredményekben messze elmarad minden kisebbségi csoport, a hírek mégis arról szólnak, hogy a fehér munkásosztály - a brit társadalom 60 százaléka - lemarad a fekete és ázsiai bevándorlóktól. Ez csak az ingyenes ebédre jogosult 15 százalék, tehát a legszegényebbeknél igaz az iskolai kibukási adatok esetében. Viszont náluk is nagyságrenddel rosszabb a helyzete az ír vándoroknak és a romáknak - ők azonban sosem szerepelnek a hírekben.

- Hogyan lehet törvényekkel nehezen kezelhető helyzetek - például a cigány gyerekek hátsó sorba ültetése - ellen fellépni?
- Ne felejtsük el, hogy a kirekesztő gyakorlatból sokan profitálnak, és ezért nem is szeretnének változást! Számos aktivista csoporttal dolgozom együtt, és tapasztalatunk szerint a legjobb módszer, ha megnehezítjük a rasszisták dolgát. Egyszerűen elővesszük a számokat, és megkérdezzük, hogy hol ülnek a roma gyerekek az iskolában, és ha a többségük utolsó pados, akkor az igazgatóktól, tanároktól azt kérdezzük: mit tettek ennek elkerülésére? Vagy ha rosszabbul teljesítenek az iskolában, akkor tűzzük ki, hogy öt éven belül mennyivel nőjön az eredményük, és beszéljük meg, ki mit tud ehhez hozzátenni, kinek mi a feladata, és miket kell ehhez megtiltanunk. Jól működnek hasonló megoldások a női egyenjogúság terén is. Törvényekkel kell garantálni, hogy az alulreprezentált csoportokból is arányosan legyenek tanárok, egyetemi professzorok.



- Az ilyen intézkedésekre gyakori válasz, hogy ez privilegizált helyzetet teremt, és a többség ellen diszkriminatív.
- A rasszizmus működésének legfőbb eleme a kontextus és a történelmi előzmények elhallgatása, kisebbítése. A rabszolgaság már régen volt, arra hivatkoznak ma sokan, hogy nekik ehhez semmi közük, de az igazságtalanságok a társadalmi törvényszerűségek miatt évszázadokig fennmaradnak vagy akár még romlanak is, hacsak aktívan fel nem lépünk ezek ellen. Azt fontos leszögezni, hogy az intézkedések a hangosan tiltakozó tehetőseket sosem érintik, ellenben károsak lehetnek a szegény fehérekre. Ezért a nagyvállalatokat kell a felelős viselkedésre rászorítani, és arra, hogy ne károsítsák a szegényebb többséget se. Például meg kell nézni a multinacionális cégek dolgozóinak demográfiai adatait, s össze kell hasonlítani az országos átlaggal. Aki jelentősen eltér, arra büntetést kell kiszabni, meg kell vonni a kormányzati megrendeléseket. Nagyon gyors lesz a javulás!

- Mit lehet kezdeni a közalkalmazottakkal, tanárokkal?
- Nem lehet tolerálni a rasszista cselekedeteket, és az olyan kijelentéseket, hogy bár tudom, ezt nem illik mondani, de így van, én is csak ember vagyok hibákkal. Számon kérhető szabályokat szükséges alkotni, és aki az államnak dolgozik, attól el kell várni, hogyha vannak is rasszista gondolatai, azokat tartsa meg magának. Elfogadhatatlan az a politikusoknál s a médiánál megfigyelt gyakorlat, hogy a kisebbségeket egyben segélyeken kiválóan élő potyautasként állítják be. Az ilyen kijelentések a neoliberalizmus, a fehér gazdagok érdekében állnak, akik a kisebbségi és többségi szegényeket azért állítják szembe, hogy irányítani tudják őket.

- A javasolt megoldások mindegyikében fontos szerepe van az etnikai statisztikáknak, ám ez Európa nagy részén tiltott, már az ilyen listák felvetése is komoly ellenállást vet fel. Ezek nélkül nincs megoldás?
- Szerintem, akik komolyan gondolják a kirekesztés megoldását, azok nem ellenérveket keresnek, hanem olyan megoldásokat, amelyekkel biztonságosan, anonim módon kezelhetők a továbblépéshez szükséges adatok. Ha van politikai akarat, akkor csak meg kell keresni a jól működő példákat és szakértőket.
- Meg lehet ezeket a kérdéseket országosan oldani, vagy az Európai Uniónak kellene aktívabbnak lennie?
- Fontos szerepük lenne az országok feletti szabályoknak, Nagy-Britanniában például a nemek közti egyenlőség megvalósulását leginkább az uniós elvárások segítették. A kormánynak ugyanis be kellett számolnia a számszerű adatokról, és ha nem is gondolták komolyan, meg kellett figyelni. De a helyi közösségek nélkül nehéz sikereket elérni, emellett fontos a rasszizmust elszenvedők személyes beszámolója, ezek megjelenítése a médiában. Sajnos ezek elég ritkák, pedig ők a terület igazi szakértői, hiszen egész életükben szembesülnek ezzel.

- Mit gondol a rasszizmus helyzetéről Magyarországon?
- Fehér férfiként a kritikai faj- és etnikai elmélettel foglalkozom. Meg kellett tanulnom, hogy vannak olyan területek, amikhez nem értek, ezért inkább csöndben kell maradnom, és figyelni kell az emberekre. Reggel egy workshopon vettem részt magyar romákkal, szerintem őket kellene inkább megkérdezni.

Névjegy
■ 52 éves.
■ A Birminghami Egyetem Faj- és Oktatáskutatási Központjának igazgatója.
■ Szociológiai diplomáját 1983-ban szerezte a Nottinghami Egyetemen, négy év múlva ugyanitt nyerte el a doktori fokozatát.
■ 1998 óta a Race Ethnicity and Education című folyóirat alapítója és szerkesztője, amelyet 133 ország 9000 könyvtárában járatnak.
■ A kritikai faj- és etnikai elmélet professzora a Tom Lantos Intézet meghívására érkezett Budapestre.

Kritikai faj- és etnikai elmélet(CRT - critical race theory)
■ Az elmélet a liberalizmus kemény kritikájaként jelent meg amerikai jogi karokon a 80-as években. Lényege, hogy a faji és etnikai besorolás nem biológiai,hanem társadalmi konstrukció. Alapvető üzenete, hogy ki kell mondani: az állam berendezkedése, a törvények s az oktatás egyaránt a fehér, középosztálybeli vagy tehetős férfiak érdekeinek megfelelően működik, ezért a kisebbségek, más csoportok és a nők jogait sértik. Szerintük fontos lenne aktívan segíteni a történelmi hátránnyal induló csoportokat, s meg kellene teremteni a társadalom minden rétegében az egyenlő esélyeket. Kritikusai a rasszizmus és késői marxizmus billogját szeretik rásütni a CRT-re.●

Tom Lantos Intézet
■ 2011 májusában megalakult független, emberi és kisebbségi jogi szervezet, amelyet a magyar kormány az Egyesült Államok szenátusának támogatásával hozott létre. Elsősorban zsidó, roma és más etnikai vagy nemzeti, nyelvi s vallási kisebbségek kérdéseivel foglalkozik. Nemzetközi kutatói, oktatói és advocacy platformként a célja, hogy hidat képezzen a kutatás és a politika, a normák s a gyakorlat között.●