A britek bevándorláshoz kapcsolódó ellenérzéseik történelmi múltjukra vezethető vissza. Egyik oldalról az ország sikere nyitottságában gyökerezik - melybe beleértendőek a kutatási fejlesztések, a kereskedelmi kapcsolatok valamint a múltbéli hódítások is. Továbbá a britek többségéről nem mondható el, hogy rasszisták lennének. Ez a sajátosságuk kimondottá vonzó bevándorlási célponttá teszi a szigetországot.
Másrészről a britek egy szigeten, másoktól elzártan élő nép, olyan mélyen megbújó félelmekkel, mint az invázió. Az emberek túlságosan is aggódnak a bevándorlással járó gazdasági és kulturális mellékhatásoktól és nemritkán hajlamosak ezek túldimenzionálására. Ezek leginkább a fő okai annak, amiért a britek szívesen kilépnének az Európai Unióból és visszaszorítanák a bevándorlást.
Ezeket a törekvéseket képviseli a legnagyobb brit EU ellenes erő, a fokozatosan megerősödő Egyesült Királyság Függetlenségi Párt (UK Independence Party - UKIP).
Nemrégiben Cameron elvesztette az időközi választásokat a Függetlenségiekkel szemben. Nem csupán a veszteség tényével kellett ekkor szembesülnie a miniszterelnöknek, hanem azzal is, hogy ha ez továbbra is így folytatódik szavazótábora a jövő tavaszi választásokra nyomtalanul el fog tűnni. Ennek a veszélynek a fényében nem meglepő, hogy a miniszter ilyen hirtelen vette ezt éles nemzeti érzetű, jobboldali fordulatot.
A múlt évben, mikor Cameron bemutatta EU-s reform programját, nem is tett említést az unióból érkező bevándorlókról, mint esetleges problémaforrásról. Programjának középpontjában a bürokrácia állt és nem a szabad munkaerő áramlás - ami az unió egyik fő alapelve.
Azóta a konzervatív Toryk azt mondják, hogy nem érdekli őket a bevándorlókkal együtt jövő gazdasági haszon és nem fognak szerepet játszani abban, hogy a jövőbeli EU tagállamok polgárai a szigetországba jöhessenek szabadon dolgozni. Most a miniszterelnök „rögzített" bevándorlásról beszél miközben tanácsadói felvetették annak az ötletét is, hogy egy bizonyos szint fölött meghúzzák a bevándorlási „vészféket" - nem csupán a jövőbeli, hanem a meglévő tagállamok számára is hatályosak lesznek a bevándorlási határok.
Ez a „vészfék" két okból is értelmetlen húzás lenne:
Elsősorban nem valószínű, hogy el lehetne érni vele azt a célt amiért bevezetnék - csak a Függetlenségieket betonozná be jobban. Néhány szavazót talán vissza lehetne csábítani a csökkenő Tory táborba, de a Függetlenségiek ennek ellenére is meg tudnák tartani pozíciójukat.
Ennek a javaslatnak a másik gyenge pontja, hogy valószínűleg igen kicsi az esélye annak, hogy a többi tagállam támogatná a szigetország kilépését az Unióból.
Valamint azt Cameron is elismerte, hogy ennek a „vészféknek" a bevezetése nem mindenhol tudná a feszültséget csillapítani. Ha még további engedményekre tenne ígéretet a szavazóknak, azok is csak üres szavak maradnának mert nem tudná azokat teljesíteni. Cameron ezen politikája nemcsak tovább szítja az EU ellenes érzelmeket, de még inkább úgy pozícionálja magát, mint aki amellett kampányol, hogy váljanak ki az Unióból.
A konzervatív miniszterelnök egy rendkívül jó reformtervezettel indított, ami az egész EU-nak hasznára vált volna. Ha ilyesmi javaslatokkal áll elő akkor halálra ítéli saját programját és megnöveli annak a kockázatát, hogy a felbőszült britek a végén tényleg az elszakadásra fognak szavazni. Ez pedig igen magas ára lenne annak a kevés szavazatnak, amit a Függetlenségiek kaptak a konzervatív Tory-kal szemben.