Az egyik elegáns Duna-parti szállodába hívta mára a sajtót egy prezentációra a Hungary State Special Debt Fund (HSSDF). A közel kétórás információ-áradatból kiderült, hogy a Kínában és Vietnámban magyarországi letelepedési lehetőséget kereső befektetők felkutatására létrehozott cég saját bevallása szerint sikeres másfél évet tud maga mögött: tavaly bő 400 szerződést kötöttek, idén pedig meglesz a kormányzat által elvárt 2000 kontraktus. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi letelepedési engedélyt ki is ad a magyar állam - jelezte a cég képviseletében Lian Wang. Arról csak a magyar hatóságok tudnak tájékoztatást adni, hogy hány jóváhagyás született.

A Figyelő munkatársa felvetette, hogy a program egészében - tehát a többi közreműködő társaságot is ideszámítva - az indulás óta alig valamivel több, mint ezer engedély kibocsátása történt meg, ami nem tűnik átütő sikernek. Wang kifejtette, hogy csak a saját üzletükről tud beszámolni, de az Európában futó hasonló jellegű programok közt a magyar kifejezetten jól szerepel. Utánunk a sorban a portugálok jönnek, ellenben a bolgároknál és a görögöknél nem muzsikál jól a letelepedési biznisz. Egyébként pedig idő kellett mind nekik, mind a magyar államnak, hogy felkészüljenek, kiépítsék a hálózatot, a közintézményekben dolgozók tisztába kerüljenek a szabályozással.

Hatalmas egyébként a merítési lehetőség Kínában, 100-200 millió közé saccolják a potenciális befektetői kört. Vagyis legalább tíz magyarországnyi ember tartozik a kínai társadalom felső-középosztályába. Közülük 10-15 milliót tud elérni kiterjedt ügynöki hálózatán keresztül a HSSDF. E találkozókon kiderül, hogy sokat azért nem tudnak a megkeresettek Magyarországról, az itteni jogi és egyéb viszonyokról. Valójában azt sem tudják a legtöbben, hol van Budapest. A lehetőség iránt azonban érdeklődnek, és a magyar program vonzerejét növeli, hogy erős garanciákkal felruházott államkötvény áll mögötte, valamint a bejutási lehetőség a schengeni zónába. Ezt például a bolgárok nem kínálják a csomagjukban. Az is mellettünk szól Wang szerint, hogy a 250 ezer forintos letelepedési kötvény az olcsóbbak közé tartozik Európában.

Nem csak napfényes oldala van azonban a letelepedési üzletnek. A magyar sajtó mindig is gyanakodva figyelte a programot, s a kétségekre csak ráerősített, hogy a programban részt vevő cégek jó részét off-shore helyeken jegyezték be. Feltettük hát a kérdést Wangnak, hogy a hosszas prezentációja - melynek során több alkalommal is hangsúlyozta, hogy cége minden jogszabályi feltételt teljesít, transzparensen működik a magyar kormány által meghatározott programkeretek között - esetleg azt a célt szolgálta-e, hogy tompítsa ezeket a kétségeket. A válasz szerint nem. Azazhogy mégis. Wang szerint ugyanis az off-shore nem önmagában elítélendő működési forma, hiszen a világ számos pontján lakhelyét, Hongkongot is off-shore központnak tartják. Miközben az ott működő cégek harmada Bermudára van bejegyezve, ami szintén off-shore paradicsom. A nagy világcégek, mint az IBM, is jegyzett be érdekeltségeket ilyen helyszíneken. A baj akkor van, ha nem transzparens a működés. Márpedig ez szerinte a HSSDF-ről nem mondható el, az ő tevékenységük átlátható. A cég végső haszonhúzóiról egyébként is be kellett számolniuk a kormánynak. Úgy vélte, nincs az a pénzügyi szolgáltatás, amelyik jobban átlátható lenne, mint a letelepedésre épülő üzletág.

Mivel újabb kérdések, felvetések érkeztek off-shore ügyben, Wang végül elismerte, hogy találkoztak a sajtóban különböző interpretációkkal az off-shore ügyletekkel kapcsolatban. Amelyek néha tévedésen alapulnak. Szerinte nem vetül árnyék erre a bizniszre, az ügyletek szabályozott keretek között történnek. Úgy vélte, a nagy földrajzi távolságokból is adódhatnak félreértések, sok mindent nem értenek a másik fél szabályozásából a kínaiak, és fordítva, a magyaroknak is sok minden furcsa lehet a kínai üzleti életben.