Évek óta több alkalommal fordultam a Pilisi Tanács vb-elnökéhez azzal a kéréssel, hogy a lakásunktól 200 méterre levő villanyvezetékről a lakásokba is vezessék be a villanyvilágítást. Első - 1956-ban küldött - levelemre a válasz az volt, hogy „egy évre 200 méter légvezeték van beütemezve", s ezért előbb a rentábilisabb helyeken történik a bővítés. Az elmúlt kilenc év alatt azonban évenként megismételt kérésemre a válasz ugyanaz volt, rosszabb esetben pedig semmi. 1960-ban felcsillant a remény, hogy megszűnik a petróleumlámpás homály nálunk is: a tanács közölte, hogy az ügyet átadta az Áramszolgáltató Vállalatnak. A homály azonban maradt. 1964-ben a Pilisi Tanács vb-elnökének 1684/964. sz. levele már egyenesen biztató volt. Ebben ugyanis 1965-re megígéri a villanyhálózat bővítését. Később azonban körzetünk tanácstagja közölte velem: 1965-ben semmi esetre se számítsak arra, hogy a lakásunkban immár kil...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/45 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!