Most októberben került megrendezésre az uniós döntéshozók csúcstalálkozója. A két napos eseményen a részvevők egységesen elfogadták az új klíma és energetikai tervezetet. Ami arra kötelezi az aláírókat, hogy 2030-ra elérjék, hogy az üvegházhatást előidéző szennyezőanyag kibocsájtásuk az 1990-ben mért adatokhoz képest is 40%-al alacsonyabb legyen. Már 2007-ben sikerült egy hasonló megállapodást megkötni, ami 2020-ra irányozta elő a kibocsájtás 20%-os csökkenését - ezt sikerült is tartani főleg azzal, hogy megszűnt a kelet-európai nehézipar.
Ezekkel az egyezményekkel, előrevetítik a következő célkitűzést: 2050-re a szennyezőanyag kibocsájtás 80-95%-os visszaszorításának elérését.
Kemény harc volt elérni, hogy a megállapodás sikeres legyen és mindeközben igazodni tudjon az uniós normákhoz. Az olyan szegény országok, mint például Lengyelország - aki energiaellátásának 90%-át szén felhasználásából biztosítja - segítséget kaptak, hogy át tudják hidalni az átállást míg áttérnek a környezettudatosabb energiafelhasználásra.
A most született megállapodás 27%-a tér ki a fejlesztésekre és az energiahatékonyságra. Ennek fényében Spanyolország és Portugália kötelezettséget vállalt arra, hogy többletenergiájukat a Pireneusokon keresztül Franciaországba szállítsa.
A zöldek mindezen intézkedések ellenére sem elégedettek. Úgy vélik, hogy a 2050 túl távoli célkitűzés, addig túl sok dolog történhet, ezért amellett vannak, hogy a határidők legyenek előrébb hozva, mert azok teljesítése sokkal eredményesebben tud megtörténni. Persze hiába a kritikák, Európa így is azon az úton halad, hogy kibocsájtásában jóval lemaradjon mindenki mástól. 2012-ben az Unió üvegházhatást okozó gázkibocsájtása 11%-os volt, míg az Egyesült Államoknak 16%-os és Kínának 29%.-os És ez az érték, tovább fog zsugorodni, ahogyan Európa gazdasági térnyerése is egyre jobban összemegy.
A fejlődő országok, mind egyetértenek abban, hogy a kontinensnek történelmi felelőssége, hogy jelentős szerepet vállaljon a mostani környezetvédelemben. Főleg azok után, hogy évszázadokon keresztül ő szennyezte leginkább bolygónkat.
De hogy miért is fontos ez a mostani megállapodás? Sokan abban reménykednek, hogy az európai minta követendő példa lesz a világ többi országa számára is. Azt remélik, hogy a 2015 decemberében tartandó párizsi konferencián a világ vezetői készek lesznek aláírni egy újabb klímaegyezményt arról, hogy 2020 után is felelősséget vállaljanak országuk szennyezőanyag kibocsájtásáért - ami 5 évvel ezelőtt sikertelennek bizonyult a koppenhágai találkozón. Ennek ellenére minden okunk megvan a bizakodásra, hogy a következő alkalommal a világ vezetőinek sikerül aláírni és ezzel Európa nem csak Amerika, hanem Kína számára is követendő például szolgál majd. Drukkoljunk, hogy sikerüljön a megegyezés, mert a párizsi konferencia lesz a világ utolsó esélye arra, hogy radikálisan fellépjen a klímaváltozás ellen.
Mind Amerika, mind pedig Kína tett már olyan lépéseket, kijelentéseket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a két ország hajlandó radikálisan elkötelezni magát bolygónk védelme érdekében. Ennek fényében nem is annyira hiú ábránd, hogy az európai példa követőkre fog találni. Viszont azt is nehéz elképzelni, hogy a két ország valóban megtegye a szükséges lépéseket a szennyezőanyag kibocsájtás terén. Itt nem környezetünk védelme az, ami központi szerepet játszik számukra. A szabályzatok bevezetésével elismernék az EU megerősödő világpolitikára ható erejét.
Ma Európa több szenet használ mint valaha. Szükség lenne az energiahatékonyság minél szélesebb körű eléréséhez, mert Európa lakossága nem szívesen fizetne többet az energiafogyasztásra. Hiába tudja majd az Unió könnyen tartani a 2020-ra kiírt célokat, az csak egyre hanyatló gazdaságának lesz köszönhető, ahogyan megszüntet különböző ipari egységeket. Az Unió vezetőinek óvatosnak kell lenniük, ha úgy szeretnének beleszólni a világ dolgaiba, hogy közben meg is tudják tartani szavazóikat.