Sok itt még az elvarratlan szál. Például, hogy aki minden előjel dacára bízik a forint erősödésében, megtarthatja-e a devizahitelét. Igen, nem, nemigen, sorjáztak a válaszok vasárnaptól keddig. Azután, hogy mi lesz azokkal, akik már több mint kilencven napja tartoznak a bankjuknak, vagy akik éltek az árfolyamgát lehetőségével.
S ha a jövőben az adós csak forintban tartozik a pénzintézetének, hogyan változik a valaha euróban vagy svájci frankban felvett hitelek kamata, amennyiben a jegybank felfelé mozdul el a mai 2,1 százalékról. A legnagyobb kérdés azonban az, hogyan fogadják a hiteleik váratlan, piaci alapú forintosítását azok, akik még október végén is elhitték felelős kormánypárti politikusoknak, hogy ez csak kacsa. Merthogy ez esetben semmi értelme nem lenne mindannak a segítségnek, amit eddig kaptak. Hogy jön majd ki mindebből a törlesztőrészletek 25-30 százalékos csökkenése, s persze mihez képest? A jelenlegi vagy a 2010-es választások idején érvényes árfolyamot véve alapul?
Mindezek után azt is csak találgatni lehet, ennyi megválaszolatlan kérdés mellett miért volt szükség a korábban az év végére, a jövő év elejére ígért forintosítás előbbre hozatalára. Logikus magyarázatnak tűnik, hogy a kormány annyi frontot nyito...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/46 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!