A következő Dubaj

Brückner Gergely
2014-11-23 14:00
A MOL KURDISZTÁNBAN / Év végétől megindulhat a Mol kurdisztáni olajkitermelése. Ha minden jól alakul, akkor az elemzők szerint a kurd sztori részvényenként akár 5000 forintot is jelenthet a magyar olajmulti árfolyamában. Magyarország immár főkonzulátust is nyitott Erbílben, remélhetőleg ez is segítheti a jövőbeli kapcsolatokat. A terepen járva az is kiderül, hogy egy rendkívül bonyolult világban a Mol szakembereinek rengeteg politikai feszültség közepette kell ügyesen egyensúlyoznia.
Nagy tétekről van szó mostanában Kurdisztánban. Mi vár a kurdokra? A végtelen fegyveres hadakozás, vagy épülhet egy új Dubaj? Mindkettőre van esély. A Mol Nyrt. magyar olajmulti ebben a rendkívül ígéretes, de természetesen sok feszültséggel is terhelt világban próbál sikeres lenni. Ramzi, a kurd szabadságharcos életében benne van Kurdisztán közelmúltja, de kirajzolódik reménybeli jövője is. Ramzi igazi hősnek számít itt. Társaival a „legyőzhetetlen" kurd hadsereg, a pesmerga tagjaként évtizedeken át védte az idegen erőknek rendre bevehetetlen kurd hegyeket. Annyi borsot törhetett a korábbi zsarnok, Szaddám Huszein orra alá, hogy amikor Ramzi Észak-Európába, konkrétan Svédországba menekült, Szaddám titkosrendőrsége utánament és hazacsempészte. Csodával határos módon Ramzi túlélte a börtönéveket. Két foga maradt mindössze, a veséjét szétverték, de kiszabadult.



Évekig hajléktalan volt, de az Irak belső viharaiban egyre függetlenebbé váló Kurdisztánban végül megtalálta a számítását. A térségbe az elsők között megérkező Mol Kalegran olajtársaság, a Mol 100 százalékos leányvállalata felvette, és a rendkívül szigorúan őrzött Akri-Bijeel olajblokkok egyikénél ő is szolgálatot teljesít. Biztonsági ember a többi gépfegyveres őr között. Igazi intézmény, a környéken mindenki ismeri, ő pedig rendkívül boldog, fontos ember, telefonnal a kezében intézkedik. Mindenkinek teli szájjal integet, örökké mosolyog. „Ő az utolsó, akitől megválnánk" - mondja egy molos vezető nevetve. Mert bár lehet, hogy klasszikus munkaerő-piaci értelemben Ramzi ma már nem a leghasznosabb munkavállaló, de meghatározó véleményvezér a közeli faluban. Ha pedig szépeket mesél az övéi között a cégről, az nagyban segíti a Mol elfogadottságát. Erre pedig nagy szükség van, mert hiába a központi támogatás, ha a helyiek elégedetlenek, akkor nem könnyű a munka Kurdisztánban.


AZ ISZLÁM ÁLLAM KÖZELÉBEN
Kurdisztán amúgy meglepően nyugodt hely. Még ha az Európából érkező diplomaták és olajmunkások (turisták mostanában nem jönnek) első benyomása esetleg nem is ez. Erbílbe ugyanis látványos légi városnézéssel érkezik meg az európai ember. A világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott települése, azon belül is a világörökség részét jelentő citadella alaposan megcsodálható, ahogy a Bécs-Erbíl menetrend szerinti járat 6-7 város feletti körrel ereszkedik le a reptérre. Na, nem direkt a városnézés kedvéért, hanem biztonsági okokból. Az Iszlám Állam szélsőséges dzsihadista szervezet harcosai által ellenőrzött területek alig 100 kilométerre vannak a várostól, ezért a repülők nagyon magasan közelítik meg a biztonságos kurd légteret. Kellően izgalmasan hangzik, de maga Erbíl valóban a nyugalom szigete. A legbiztonságosabb város Irakban, ahol a fényárban úszó áruházak, elegáns hotelek és éttermek között csak a sok félbemaradt építkezés mutatja, hogy a nagy lendület után talán volt azért itt egy kis elbizonytalanodás. De a helyiek nagyon nyugodtak a közeli front ellenére is. „Semmit nem garantálhatok neked, barátom, de egyet igen, Erbíl sohasem lesz az Iszlám Államé" - mondja határozottan Musztafa, az egyik kalasnyikovos testőrünk. Tökéletesen beszél angolul, ugyanis élete java részében Londonban élt. Ám amikor 7-8 éve elindult valami Kurdisztánban, ő hazatért, pedig elmondása szerint nagyon szerette London sokszínűségét. Ám hazahúzta a szíve, és nem bánta meg, hogy visszajött.


A MOL KURDISZTÁNBAN
Abban, hogy Kurdisztánban elindulhatott valami, komoly szerepe van a Molnak is, amely immár hét éve dolgozik az országban. Néhány hasonlóan bátor úttörővel ugyanis a magyar cég az elsők között érkezett a Szaddám idején kiközösített, sőt a központi vezetés által gyűlölt országrészbe, és a világtól addig elzárt szegény hegyi világ rettentő gyors fejlődésnek indult. Ahogy itt mondják, a kurdok gyorsan átültek a szamarakról a Mercedesekre, és ennek kisebb nehézségei ellenére (lásd Száguldás, Porsche, szerelem című keretes írásunkat), mindezt a gyors váltást eddig egész jól kezelik.




A Mol-csoport 2007-ben egy kis török társaság megvásárlásával lépett be a piacra. Mára a Mol Kalegran neve (utóbbi szó jelentése törökül kastély) annyira népszerű és ismert lett, hogy a csoport azóta sem engedte el a brandnevet. A kurdok körében először a gyors megérkezéssel vívott ki elismerést, majd azzal, hogy elsőként vett nyíltan kurd olajat, legutóbb pedig azzal, hogy idén augusztusban, amikor az Iszlám Állam váratlanul a kurdok által ellenőrzött területek ellen fordult, nem menekült el. A többiek, elsősorban az amerikai cégek, azonnal evakuálták az embereiket, és aki csak tudott, elrepült, vagy Törökország felé indult autóval.


A nagy elköteleződés 2014 végére kezd beérni. Addigra a Mol összberuházásai már a 800 millió dollárt is elérik, de hét év után végre érdemi mennyiségű olajat fog termelni a társaság - mondta el Erbílben Alexander Dodds, a Mol-csoport upstream (kutatás-kitermelés) üzletágának vezetője. Előtte fontos mérföldkő volt, hogy október 30-án a kurd természeti erőforrások minisztere jóváhagyta a Bijell és a Bakrman találatokra vonatkozó mezőfejlesztési tervet. A Molnak most ki kell alakítania a végleges termelőkapacitásokat, ahogyan az is segítene, ha már nem közúton, teherautókon, hanem csővezetéken lehetne eljuttatni a kitermelt olajat Törökországba. Ma ugyanis hordónként 20 dollár körülire becsülik az elemzők a közúti szállítás költségét (amely gyakorlatilag a felszínre hozataléval azonos), a vezetékhálózat 60-70 százalékkal csökkenthetné ezt.

A történet folytatása a Figyelő eheti számában.