Nagyon drága lett volna

A Déli Áramlat 2007-ig visszanyúló története tele van fordulatokkal, amelyekben az egyes finanszírozási elemek legalább olyan sokszor és annyira változtak, mint a hozzá kapcsolódó politikai megfontolások. Az Ukrajnát megkerülő gázellátás már igen régi vágy és olykor túlzott lelkesedés is övezi, ám az egyes országokkal - Törökország, Bulgária, Szerbia, Görögország, Magyarország, Olaszország, Ausztria - megkötött kétoldalú megállapodások miatt úgy tűnt, hogy létrejön a projekt. Sőt, egyes elemeinek kiépítése is elindult az elmúlt években. Kevésbé meglepő módon az idő múlásával - és természetesen a világgazdasági és nemzetközi politikai helyzet változásával - a projekt tervezett költsége, amelynek csaknem 80 százalékát az orosz energetikai óriáscég a Gazprom állná, egyre csak növekedett: egyes számítások szerint mintegy 7,4 millió euróba kerülne kilométerenként (2380 km hosszúra tervezték). Ez az összeg pedig arányaiban jóval nagyobb, mint más hasonló tervezett vagy már megvalósult gázellátási rendszereké, ráadásul az elszabadult költségek egy bizonyos határon túl már nehezen magyarázhatók földrajzi, éghajlati és más egzaktnak tűnő tényezőkkel.

Az ellenáramlatok színre lépnek

A Déli Áramlat alapvetően sosem volt egységesen ínyére az abban résztvevők számára sem, de különösen nem az Egyesült Államok, Ukrajna illetve az Európai Unió energetikai héjái számára. Az elmúlt évek vonatkozó hangzatos nemzetközi politikai állásfoglalásait, amelyek nem fukarkodtak olyan jelzőkkel, hogy a Déli Áramlat „kiemelt stratégiai projekt", a „stratégiai racionalitás példája" vagy „kulcsfontosságú", látszólag hirtelen útját állta egy szó: „versenyellenes". A reakció természetesen nem maradt el és az orosz fél nem hezitált: ismét bedobta a gumicsontot. Márpedig a Déli Áramlat azzá vált az elmúlt években: jól példázza ezt, hogy előadások, politikai nyilatkozatok, szakmai konferenciák, adatsorok, cikkek és vélemények tízezrei jelentek meg a projekttel kapcsolatban. Persze, mindez természetesnek is tekinthető a rendszer méretét és összetettségét alapul véve, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy - paradox módon - a Déli Áramlat már eddig is úgy hozott létre munkahelyeket és pozíciókat, hogy az azokat betöltők - kutatók, politikusok és mások - egy köbmilliméternyi gázt se égettek el belőle.

Tényleg vége?

Putyin nyilatkozata viszont közel sem annyira egyértelmű, mint amilyennek tűnik. Nem csak azért, mert az adott kijelentés többféle módon is értelmezhető, hanem azért is, mert az elmúlt hónapok eseményei más megvilágításba helyezik azt. Ezekben pedig az ukrajnai helyzet a mérvadó, amelynek politikai és gazdasági vonatkozásai begyűrűznek más területekre is és jelentős hatással vannak a Déli Áramlatra is. Márpedig a gázellátás egyik kulcsszava a „biztonság", amely minden szereplő szempontjából kijátszható kártya bel- és külpolitikailag egyaránt. A már korábban említett gumicsont pedig alapvetően ebből épül fel, hiszen a projekt megvalósítása biztonságpolitikai szempontból az egyén, az állam és a nemzetközi közösség szintjén egyaránt értelmezhető.

Persze az egy másik kérdés, hogy a jelenlegi folyamatok közepette mi az orosz fél valós szándéka, de egyre jobban megerősödik az a korábbi feltételezés, hogy kiválóan kiaknázza a meglévő biztonsági architektúra gyengeségeit. Ebben a Déli Áramlat fontos eszköz, de leginkább egy megkövült gumicsont, amelynek egyes elemei újra és újra elő fognak kerülni.

A rovatot a www.biztonsagpolitika.hu szakportál üzemeltetője a Strategic Assistance and Support Team Kft. támogatja.