Illiberális bukta

Halász Benedek
2014-12-07 13:09
Az Európai Unió Azerbajdzsánnal folytatott kapcsolata kedvezőtlen fordulatot vett a késő novemberi események következtében. Az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz a november 26-i Sakharov díjátadón felszólalt Leyla Yunus, egy azerbajdzsáni jogi aktivista ügyének érdekében. Yunus (feltehetőleg a szólásszabadsággal kapcsolatos megmozdulási miatt) éppen őrizetben van Azerbajdzsánban hazaárulás vádjával.
Bakuban nem értik, hogy pénzen sem szuverenitást, sem igazságot nem lehet venni, ami tipikus illiberális hiba. A külügyminisztérium a felszólalást az azerbajdzsáni igazságügyi eljárásba való beavatkozásnak nevezte, miközben Novruz Mammadov, Ilham Aliyev elnök külpolitikai tanácsadója személyes támadást indított Schulz ellen, tulajdonképpen megmondva az európai parlament elnökének, hogy törődjön a saját dolgával.

A vita abban gyökeredzik, hogy a két fél másképpen ítéli meg kapcsolatuk természetét. Amikor tíz éve az EU elindította szomszédsági politikáját, Brüsszel arra számított, hogy a résztvevők Azerbajdzsánnal együtt majd elfogadják az EU-s standardnak számító alapvető egyéni jogokat, és ez a feltevés azóta sem változott. Azerbajdzsán viszont úgy látja, hogy a Nyugat fontos energia exportőreként és biztonsági partnereként különválaszthatja az EU-val folytatott kapcsolatának gazdasági és diplomáciai részét, azaz exportálhat energiát az EU-nak anélkül, hogy el kéne fogadnia a nyugati demokráciát és az alapvető emberi jogokat.

Az elmúlt években a két fél kapcsolata sokat romlott legfőképpen annak köszönhetően, hogy Azerbajdzsánban egyre inkább próbálják biztosítani a politikai hatalom uralmát, részben a szomszédos országok, Irán és Oroszország vélt szándékai, de egy újabb feltevés szerint inkább a kormánynak egy euromaidan-szerű mozgalom kialakulásával kapcsolatos félelmei miatt. A kormány bármilyen szociális vagy politikai megmozdulást nemzetbiztonsági fenyegetésként kezel, és a legtöbb politikai fogoly nem orosz vagy iráni ügynök, hanem nyugatot támogató liberális ellenzéki.

Várható, hogy az azeri helyzet tovább fokozódik, és ennek hatására a szankciókat sürgető követelések is egyre hangosabbá válnak, de mivel Azerbajdzsán fontos energia exportőre több EU tagnak is, ezek elfogadása elég valószínűtlen. Könnyen elképzelhető viszont, hogy a két oldal kapcsolata pusztán gazdaságivá válik a közeljövőben, a szaúdiakéhoz hasonlóan. A különbség csak az, hogy Szaúd-Arábia szoros biztonsági szövetségben van az Egyesült Államokkal, és nehéz lenne megmondani, hogy egy ilyen kapcsolat híján ki sietne Baku segítségére, ha Oroszország ismét agresszívvá válna a Kaukázus déli részén.
Eurasianet