Csak el kellene határozni, hogy ezután nem dobjuk ki a pénzt az ablakon. Persze lehetséges, hogy két-háromezer dollár országos szinten vagy akár az illetékes - százmilliókat forgalmazó - külkereskedelmi vállalat szemében csip-csup tétel. De azért csak kár ez. Hány vállalat, kutatóintézet ennél kisebb devizaigényét kell nap mint nap visszautasítani - deviza híján? A két-háromezer dollár autó-rendszámtáblák formájában semmisül meg évről évre. A magánszemélyek által „keréken" behozott nyugati személygépkocsik külföldi rendszámtábláit a vámeljárás keretében le kell adni (a 7. számú Vámhivatalban), ahol a felgyülemlő rendszámtáblákat időközönként megsemmisítik.

Pedig a rendszámtáblákat a kibocsátó külföldi hatóságok általában visszaváltanák. Csak be kellene kérni a gépkocsijukat vámkezeltető ügyfelektől a megfelelő kísérő iratot, s időközönként kiküldeni az összegyűlt rendszámtáblákat és az igazoló papírokat azokhoz a külföldi szervekhez, amelyek a betéti díjat visszatérítik értük. Hogy a pontatlanság vétkébe ne essünk, megemlítjük, hogy a visszaváltásra a gépkocsi-tulajdono-soknak most is van bizonyos lehetőségük: ha kiviteli engedélyt kérnek a Magyar Nemzeti Banktól, kiküldhetik a rendszámtáblát postán. Ha pedig ők maguk vagy ismerősük a vámkezelést követő két héten belül kiutaznak a rendszámtáblát kibocsátó országba, akkor magukkal is vihetik a táblákat. De mindez túlságosan bonyolult, az egy-egy készlet rendszámtábláért járó betéti díj nem éri meg az érvényesítésével járó fáradságot. Így aztán a felek inkább otthagyják a táblákat a Vámhivatalban, ahol azokat megsemmisítik. Nincs hazánkban egyetlen szerv, vállalat, intézmény sem, amely vállalná a rendszámtáblák szortírozásával és visszajuttatásával járó fáradságot - évi 2-3 ezer dollár többlet-devizabevétel ellenében?