Tizenhat év után ismét csődbe ment Magyarországon egy kereskedelmi bank. Akkor a Realbank hullott el, most a Széchenyi Kereskedelmi Bank, Töröcskei István és a Nemzetgazdasági Minisztérium kis pénzintézete. A sors pikantériája, hogy mindez nem szegte a kedvét az NGM-nek. Varga Mihály miniszter éppen a Széchenyi-vég előtti nap jelentette be, hogy a Budapest Bank, az egyik legjobb magyar hitelintézet megvásárlására kötött előszerződést.

A Széchenyi vége izgalmas napokat hozott. Töröcskei István egy forintért is felajánlotta az államnak a saját pakettjét, de az nem kellett. Azóta az Államadósság-kezelő Központ vezetéséről is lemondott. Mint ismert, a Magyar Nemzeti Bank már ez év január óta vizsgálódott a hitelintézetnél, korlátozásokat vezetett be, majd december 3-tól felemelte az összeghatárt 30,682 millió forintra, vagyis az OBA- (Országos Betétbiztosítási Alap) kártalanítás mértékére, majd csődbe ment a Széchenyi bank. Vajon ez a lépés, ez a likviditáskiáramlás volt az utolsó szeg a koporsóban? Nem tudni, ahogy természetesen nem az állam tehet a szakkörszerűen működő hitelintézet csődjéről, mégis az ő szempontjából is érzékeny a helyzet. A nemzetgazdasági tárca egy éve 3 milliárd forintos tőkeemelés révén 49 százalékos részesedést szerzett a bankban. Nehéz lenne tagadni, hogy már akkor, de azóta is folyamatosan lejtmenetben volt a hitelintézet, és az NGM nem bizonyult gondos gazdának, olykor a közgyűlésre sem ment el. A kormányzati felelősség abban is megfogható, hogy sok ügyfél éppen az állami háttér miatt érezte úgy, hogy megbízhat a kis bankban.

Töröcskei István, a hitelintézet fő tulajdonosa (Egyedül - Figyelő, 2014/47. szám) akkor került nehéz helyzetbe, amikor az MNB vizsgálatánál felmerült, hogy a Széchenyiben valamiképpen a kihelyezett hiteleket próbálták a tőkehelyzet rendezésére felhasználni. Állítólag ezért kezdett az MNB is vizsgálódásba, és olyan láncokat talált, amelyek feltárására 11 hónap kellett az ellenőrzés teljes lezárásához. Visszatérve Töröcskeire, ő a régi barátság ellenére Orbán Viktort sem tudta mostanában elérni. Azt hallottuk, hogy a legmagasabb szintű egyeztetésekre azért voltak próbálkozások. Töröcskeiék írtak a miniszterelnöknek SMS-t, még olyan is volt, hogy a bankár kapott egy déli időpontot a kormányfő titkárságától a telefonhívásra, de aztán a megadott időpontban már végig foglalt volt a vonal.

A MINISZTER FÉLRELÉP

Varga Mihály mint az állami tulajdonszerzés közvetlen gazdája azért aktívabb volt. Több egyeztetésbe belefolyt, ami már csak azért is indokolt, mert Töröcskei az államadósság-kezelés első embere is (volt). A tárcavezető határozott lépésre nem szánta el magát, az idő elfogyott. Varga mostanában úgysem volt könnyű helyzetben, mert sok volt a konfliktusa a szélesebb értelemben vett kormányzatban. A hazai kereskedelmi bankok ügyeiben pedig újabban éppen fő ellenlábasainak, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternek (az MKB-tulajdonosi jog gyakorlójának) és Matolcsy György jegybankelnöknek osztottak lapot. Az ő viszonyuk az ügyben azért is speciális, mert bár a Széchenyiben már Varga Mihály minisztersége idején történt az NGM tőkeemelése, de azt még Matolcsy György tárcavezetése alatt készíthették elő. Külön érdekesség, hogy Kisgergely Kornél volt 2013 áprilisától 2013. december közepéig a pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkár az NGM-ben, aki éppen az MNB bankfelügyeletért felelős ügyvezető igazgatói székébe ült át. A jelenleg 34 éves Kisgergely ráadásul az Államadósság-kezelő Központ vezetőségében is gyakran találkozhatott Töröcskeivel, hiszen 2013. júniustól fél éven át az ÁKK igazgatósági elnöki pozícióját is betöltötte.

FELELŐSSÉG

A botrányt nem sikerült elkerülni, pedig az államnak ez elég kínos lesz. Részben azért, mert a befektetésénél nem volt elég körültekintő, részben pedig az ellenőrző funkciója során is hibázhatott. Túl lassan vette észre a tőkehiányt, illetve olyan alapvetéseket nem észlelt, hogy a bank megfelelő engedély nélkül végzett letétkezelést, pedig éppen a kormányzat által delegált igazgatósági tag területe volt a compliance, vagyis a szabályoknak való megfelelés. Más szerint hiba lenne a felügyelőket kárhoztatni, ők ugyanis egy olyan szövevényes hálózatot találtak, amely megfelelő kockázatkezelés vagy elővizsgálat nélkül, máskor ezek tiltása ellenére helyezett ki hiteleket mindenféle baráti kezekhez.
Ráadásul korábban az állam kritikus ügyekben is e bankra támaszkodott. Kizárólag a Széchenyin keresztül jutottak állami támogatáshoz azok a fogyatékkal élők (a programot ezer főre alakították ki), akik 600-900 ezer forintos gépjárműszerzési támogatást igényelhettek. A bank kizárólagos szerepe anno kisebb vihart is keltett.

A hitelintézetnek (illetve a másik, szintén 49 százalékos kisebbségi állami tulajdonban levő kereskedelmi banknak, a Gránitnak) kiemelt szerep jutott a letelepedési kötvények ügyében is. A különböző, részben a magyarnál autoriterebb országokból érkező ügyfeleknek megnyugtató volt, hogy az itteni letelepedést a magyar állam hitelintézetén keresztül intézhetik, még ha valójában az állam csak kisebbségi tulajdonos is volt.

Mára kiderült, hogy a külföldi állampolgárok letétjei is bennragadtak a Széchenyiben. „Túlmutat az ügyféltől elvárható normál gondosságon, hogy valaki elkérje egy banktól azt az engedélyt, ami alapján tevékenységet végez" - morog ezzel kapcsolatban egy érintett. Ráadásul bizonyos rendszerkritikus ügyfelek is nehéz helyzetbe kerültek, így a pénzintézet legnagyobb NHP-hitel-kihelyezését a lényeges vidéki telekommunikációs hálózatok, például a katasztrófavédelmisek kommunikációjában is szolgáltató Vidékháló Kft. nevű cég felé adta. De vannak még további meghatározó ügyletek, anélkül, hogy a részleteket ismernénk. A Széchenyi környékéről ilyennek írták le számunkra a Budai Irgalmasrendi Kórház felújítását vagy éppen a többi NHP-s, illetve Exim-ügyletet, ahol ugyan a bank likviditási gondja okoz zavart, de a fennakadások valamiképpen az állami programokba vetett bizalmat is kikezdhetik. Legalább 100-200 olyan kis- és középvállalkozás is likviditási zavart szenved most, amelynek jellemzően nincs még második bankkapcsolata sem. A sajtóban is több széchenyis ügy ismertté vált, így a Rácz fürdő projekt milliárdos újfinanszírozása és egy Princz Gáborhoz köthető projekt.

Azt a Figyelő munkatársa is megtapasztalhatta, hogy az ügyfelek körében most nagy a felzúdulás. Első cikkünk után valósággal „égtek a vonalaink", többen is elmondták panaszaikat. Az egyik szerint egyenesen btk.-s kategóriájú az a helyzet, hogy a bank vagy a biztosok befogadták a kliensek pénzét, de ki már nem adták azt. „Ha egy vidéki önkormányzattól havonta kapunk szolgáltatási díjakat, nem tudjuk csak úgy felhívni, hogy egyelőre ne utaljatok, vagy ne oda utaljatok, ezek lassabb változtatási folyamatok. Így azonban beragadt a pénzünk, nem tudunk adót sem fizetni. Oké, lehet, hogy a NAV nem fog ebben a helyzetben késedelmi kamatot felszámítani, de nullás igazolást sem ad ki, nem indulhatunk el bizonyos pályázatokon" - áradt egy ügyfélből a panasz.

Más arra a fonák helyzetre panaszkodott, hogy a Magyar Nemzeti Bank az egyik sapkájában felügyel, a másikban pedig a 15 milliárd forintnyi NHP-keret révén a Széchenyi Kereskedelmi Bank fő hitelezője volt, aki a többiek előtt eliszkolhatott.
Máshogy látják ezt az állami oldalon. Az NHP mögött elég erős biztosítéki rendszer van, de ezeket az állampapírletéteket arra találták ki, ha egy bank két év múlva is működni szeretne, és ha más a helyzet, nagyon oda kell figyelni az állami forrásokra - hallottuk.

TÖRÖCSKEI GONDBAN

Töröcskei István mindenképpen nehéz helyzetben lehet, a bankja csődben, és ő mindenféle magánkölcsöne után készfizető kezes. Úgy tudjuk, hogy a kölcsönadó magánszemélyek és cégek is megpróbáltak beszállni a helyzet rendezésébe. A megoldási ötletek rendre elvéreztek. A sajtóban lehetett olvasni arról, hogy a Szemerey Tamás (Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére) által birtokolt Növekedési Hitel Bankhoz kerülhetett volna az NHP-s portfólió. Az érintettek ezt a megoldást cáfolták; mi úgy hallottuk, hogy valóban volt ilyen elképzelés, de a speciális összeférhetetlenségi helyzet miatt ebből biztosan nagy botrány lett volna. Lapunk olyan megoldásról is hallott, hogy egyenesen a jegybankra szállt volna vissza az NHP-pakett, de ez is speciális helyzetet teremtett volna, mert az MNB-nek nincsenek kereskedelmi banki jogosultságai. Arról is szó volt, hogy állami tőkeemeléssel, Töröcskei teljes kihígításával egyedül az állam kezelné a helyzetet. Más érintettek abban az újszerű elképzelésben hittek, amely szerint nullára kell leírni a Széchenyi tőkéjét, és valamiképpen a hitelintézet jelenlegi adósai, befektetői, betétesei (pontosan nem ismerjük a részleteket) szerepet vállalnának a helyzet rendezésében. Ezek egyike sem működött, vagyis megint jöhetett az OBA.

De vajon mi vezetett ide? Vajon a kis bank alaptevékenységében mi ment ennyire félre korábban, mi vezetett a végzetes tőkevesztéshez? Egyesek a Széchenyi felelőtlen munkatársai által „kiengedett" hitelekre utalnak, jelezvén, hogy nagyon sok személyi változás történt a banknál, mások szerint rosszak voltak a szabályzatok, és ez konkrét veszteségekhez vezetett. Az intézetet kritikusan szemlélők úgy vélik, nem is túl bonyolult struktúrákon keresztül az unióban tiltott hitelből tőkésítés valósult meg. A bank munkatársait védők szerint sok hitelnél komoly veszteséget okozott a hirtelen megemelkedő céltartalékolási igény. A Széchenyi ügye nagyon fontos a többi kereskedelmi banknak is. Ők ugyanis nagyon nem szeretik, hogy megint az az OBA fárad a kasszához, amelynek díja nagyon nagy költség a bankoknak, és ahol nemrégiben kétszer is tagdíjemelésről kellett dönteni. A politikai szereplők harcaiban is lényeges volt a Széchenyi, azt hallottuk, hogy Matolcsy és Varga viszonya nem kiegyensúlyozott vagy inkább kiegyensúlyozottan rossz. Korábban arról értesültünk, hogy ez már olyan szintű ügy volt, hogy végül a főnöknek (értsd: a miniszterelnöknek) kellett döntenie. Aki egy ideig nem döntött, és ezzel végül úgy határozott, hogy bedöntött.

OBA
Olyan sem volt még, hogy kettő, de olyan végképp nem, hogy három OBA-kártalanítás zajlik egyszerre. 2014 így zárul, a Széchenyi Kereskedelmi Bank, a Széchenyi Hitelszövetkezet és a Tisza Takarékszövetkezet is elhullott. Bulgáriában még rondább a helyzet, 250 ezer ügyfél és az ottani betétesvédelem mínuszba megy, mert a Corpbank csődje 1,8 milliárd eurót igényel, és csak 1,2 milliárd van a kasszában. Érdekes adalék, hogy miközben mi törünk a minél magyarabb hitelintézeti rendszerre, Bulgáriában a bankválság idején a hazai pénzintézeteket megrohamozták, de a külföldieket nem, mert azokban bíztak továbbra is. A mi OBA-nknak még 40 milliárd forint a vagyona, de ha az egész évet nézzük, akkor 2014-ben közel százmilliárd forintról nullára olvad. Hiszen a folyamatban levő három ügy elviszi nagyjából a maradék pénzt. Ennek fényében kifejezetten izgalmas kérdés lesz az OBA újra feltőkésítése.

CÉLKERESZTBEN A BB
Sarah Hedger - így hívják a GE Capital EMEA régiós business development vezetőjét, aki a magyar kormány legfontosabb tárgyalója volt a Budapest Bank (BB) eladásában. A hazai hitelintézetben senki semmiben nem lehetett biztos, bár a due dilligence (átvilágítás) folyamat végén, ahol már az adatszoba és az egyedi információk is fontosak voltak, a bank vezetői is értesültek arról, hogy helyzet van. Üzleti alku volt, még ha pontosan nem is tudták az intézetben, hogy miről szól ez. Innen már nem lesz visszaút - mesélik a forrásaink, akik biztosak abban, hogy a termékek, a részletek átnézése és az ár bejelentése után megkötik a felek az üzletet. Ez ugyanis publikusan még nem hangzott el, pedig valójában azon a néhány oldalas előszerződésen, amelyet aláírtak a felek, már van konkrét érték.

A Budapest Bank végleges adásvételi szerződését jövő év január 16-ig kötik meg - derült ki a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatból. Addig kell biztosítania a vevő MFB-csoportnak a finanszírozást, addig, sőt jövő júliusig hivatalosan még business as usual van, a GE addig mindenképpen tulajdonos marad. A bankban nem sokat tudnak a jövőről. A GE régóta kirakta a kirakatba a térségbeli hitelintézeteket, és vajon ki más kínálkozott volna, mint az állam? Igaz, menet közben még a BB maga is nézelődött, például a Citibank portfóliójára pozitívan tekintett, hiszen azt maga is észlelte, hogy sok a bank a magyar piacon, és azt is tudta, hogy a méret megduplázása költségoldalon csak 20-30 százalékos emelkedéssel járna.

A BB jó bank volt, ellentétben például az MKB-val, így a gondolatkísérletekben most néhányan azt remélik, hogy egy leendő összeolvasztott állami hitelintézetben akár a BB lehet a bázis. A bank értéke is izgalmas. A Budapest Bank jól kezelte a kockázatokat, nyereséges maradt, igaz, egy másik megközelítés szerint nem is futotta ki teljesen az üzleti potenciálját, mert a GE nagyon komoly ellenőrzési fékeket épített az üzleti rendszerbe. Az állam ezt a potenciált biztosan nem szeretné külön beárazni, de mivel a GE nagyon fontos partnere a magyar gazdaságnak, a konkrét ár ismerete nélkül is azt lehet feltételezni, hogy korrekt szerződés születik.