Korábban, megalakulásától kezdve, a MET International vezérigazgatója voltam Svájcban, december 1-től pedig a MET Magyarország Zrt. vezérigazgatója lettem. Ezen kívül országmenedzserként (country chairman) én fogom össze a csoport hazai gáz-, olaj-, áram-, illetve erőművi tevékenységét. E mellett a horvát leányvállalatunk igazgatóságának elnökeként az ottani gázpiaci tevékenységünk is hozzám tartozik.

Az elmúlt időszakban a MET sokat szerepelt a hazai sajtóban, a 2012. év után kifizetett magas osztaléka, illetve egy, a magyar állammal kötött üzlete miatt. Természetesen ez minket is érdekelne, de előtte még töviden elmesélné a csoport történetét.
A történet a Mol gázüzlet-fejlesztési osztályától indul, ahol több jelenlegi kollégámmal együtt sok mindennel foglalkoztunk: összekötő vezetéki projektekkel, tároló-beruházásokkal, kereskedelmi tevékenységgel. Az egyik ilyen projektünk volt maga a MET (Mol Energiakereskedő), amelyet 2007-ben alapítottunk azzal a céllal, hogy a csoporton belüli vételi és eladási pozíciókat kezelje. Miután a Mol eladta a szabályozott piaci gázkereskedelmi tevékenységét az E.On-nak mi már csak a versenypiacon kereskedhettünk, ezt azonban idővel fokozottan kiterjesztettük és elindultunk a nemzetközi piacokon is. 2010-re létrehoztunk egy külföldi leányvállalatot a nemzetközi tevékenységünk összefogására. Ez lett a MET International AG, én lettem a vezérigazgatója és négy évre kiköltöztem Svájcba. Kint ma már teljesen nemzetközi a csapat, és nyilván mindig mindent lehet tovább fejleszteni, de a mára már sokféle kereskedelmi tevékenységet összefogó svájci cégünk elismert vállalattá nőtte ki magát a nemzetközi piacon.

A magyar közvéleményt a cégcsoporttal kapcsolatban alighanem az a 2012-es sztori érdekli a legjobban, amikor a magyar állam megbízásából kaptak egy nagyobb kontingenst az osztrák-magyar gázvezetéken. Majd ugyanezen, 2012-es év után 55 milliárd forint osztalékot fizethettek ki a tulajdonosaiknak. Mi volt ennek az elhíresült üzletnek a tartalma?
Helyezzük kontextusába ezt az ügyet, hiszen eddig még soha nem folyt róla érdemi szakmai beszélgetés, csak félinformációk és hibás következtetések keringtek a sajtóban. 2012 a gázkereskedelem utolsó jó éve volt Európában. Azóta nagyon lecsökkentek a nyereségek. Egy kereskedőcég akkor tud jól működni, ha a piacon zajlik az élet. Az elmúlt két évben eltűntek az árkülönbözetek az egyes országok és éven belüli időszakok (tél-nyár) között, amelyek optimalizációján korábban szépen lehetett profitálni.

2012 után mindenesetre még szép osztalékot tudtak felvenni.
A 2012-es 55 milliárd forintos osztalék nem egy év nyeresége volt, hanem az addig felhalmozott éveké, amelyet ráadásul a tulajdonosok visszafektettek a MET Holdingba. Ennek pedig egyszerű oka volt, ebben az iparágban nem lehet egy kvázi üres céggel odamenni a nemzetközi partnerekhez. Meg kellett mutatni, hogy tőkeerős a cég, vagyis nekünk is fáj, ha bedőlünk, a tőkeerő pedig több tíz millió eurós saját tőkétől kezdődik. Sokat támadtak minket a sejtelmes tulajdonosaink miatt is, pedig a MET eredménye - bár összefüggés nincsen - éppen azóta csökken, amióta ők beszálltak. Vagyis ha a tulajdonosoknak a vádak szerint lenne hatása a nyereségességünkre, akkor azóta is emelkedne a marginunk, a csökkenő nemzetközi és hazai trendek ellenére is.

A tulajdonosokról biztosan szeretnék majd kérdezni, de térjünk akkor vissza a 2012-es konkrét deal-re!
2012-ben, az addig csak az árampiacon aktív MVM stratégiát váltott és belépett a gázpiacra. Elkezdett csapatot építeni, kezdte felvenni a pozíciókat. Még csak építkeztek, amikor az év vége felé megkapták azt a feladatot, hogy támogassák a hőszolgáltatóknak adott - mára már városi legendává vált - olcsó gázzal a rezsiharcot. Ehhez alanyi jogon megkapták a HAG (Hungarian Austrian Gaspipeline) magyar-osztrák gázvezeték addig aukciós úton szétosztott kapacitásait. Ez annak valóban segíthet, akinek vannak már hazai és nyugati kereskedelmi kapcsolatai és pozíciói. De ez hatalmas kötelezettségekkel és költségekkel is jár a rendszerüzemeltető felé. A gázév kezdete előtt, nulla közeli portfólióval ez a kapacitás inkább csak költség és túl nagy kockázat volt az MVM-nek.

Ezért fordultak Önökhöz?
Nemcsak hozzánk. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mintha valaki júniusban megkapná az augusztusi foci vébé rendezési jogát úgy, hogy még nincsen infrastruktúrája, nincsenek pályái. Az MVM megpróbálhatta volna egyedül, de abból nagy eséllyel kudarc lett volna, és konkrétan többmilliárd forintos állami veszteség. Az általunk ajánlott struktúra szerint az MVM ugyanis kockázat nélkül tehetett ajánlatot a versenypiaci szereplőknek, valamint a hőszolgáltatóknak, mert azokat a kapacitásokat, amelyeket nem tudott végül felhasználni, rátolhatta a MET-re, annak minden költségével együtt. Ha ilyen opciója nem lett volna, akkor az említett HAG kapacitások egy része biztosan kihasználatlanul maradt volna az MVM-nél és ahogy korábban is említettem, ezen az üzleten olyan mértékű deficitet könyvelt volna el, amely az MVM teljes gáztevékenységét veszteségessé tette volna. Ugyanakkor az MVM a tevékenységéhez elengedhetetlen tárolói kapacitást a piaci ár alatt vásárolta a MET-től, amely további nyereséget és versenyelőnyt jelentett az MVM számára.

Hányan voltak versenyben?
Többen is, de végül két csapat maradt a short listen.

Az E.On Földgáz Trade volt a másik?
Igen. Az MVM és a MET Csoport közötti üzleti megállapodás - tekintettel arra, hogy nem volt érdemben más piaci szereplő a magyar piacon, aki ilyen nagymértékű pozíciót képes lett volna kezelni - az E.On Földgáz Trade-del folytatott verseny keretében született meg.

Ez egyébként elsősorban nem is annyira ár-, mint inkább szolgáltatási és kockázat-vállalási verseny volt. A végső megoldás véleményem szerint a történet lehetséges optimuma volt: végül mi is kerestünk, az állami cég pedig több milliárd forintos veszteségtől mentette meg az adófizetőket.

Mennyire használták ki azt, hogy az MVM szorult helyzetben volt?
Erre csak azt tudom mondani, hogy kőkemény verseny volt, mind a két ajánlattevő nyerni akart és az utolsó pillanatig feszített ütemben zajlottak a tárgyalások.

Az releváns, hogy kitől szerezték be végül a gázt?
Nem. A piacról. Vagyis mi is időzítettünk, illetve megversenyeztettük a vásárlási szándékot és a legjobb árakat fogadtuk el.

Még egy kérdést engedjen meg erről az üzletről, mert mégsem hagy nyugodni a matek. 2012 az önök számára 40 milliárd forint körüli nyereséget jelentett, mekkora profit volt köthető ehhez az üzlethez? A döntő része, vagy csak egy kisebb hányad?
Mivel nem tranzakciókat, hanem mindig a teljes portfolió alapján értékeljük a lehetőségeinket, erre nem lehet egy konkrét számot adni. Azonban fontos leszögezni, hogy korántsem akkora összegekről és haszonról van szó a valóságban, mint amekkorára a média hivatkozik. A regionális növekedésnek köszönhetően a MET-csoport árbevételének mindössze 25 százaléka származik a Magyarországon kötött gázkereskedelmi ügyletekből. A jelentős eredménynövekedés döntő részben nem az említett tranzakcióból származik.

Az óriáskígyó hosszúságú interjú további elemei a Figyelő eheti számában olvashatók.