Az olajárak gyors zuhanása szinte pontos ellentéte a 2008 első felében végbemenő gyors áremelkedésnek. Mindkét esetben az ármozgásnak volt egy alapvető mozgatórugója: 2008-ban a kőolaj hiánya, míg 2014-ben az új kitermelési technikák miatt kialakuló túlkínálat. Továbbá mindkét esetben felnagyította és felgyorsította a folyamatot a piaci szereplők spekuláns magatartása. Azáltal, hogy mindenki hasonlóan próbálja pozícionálni magát, akár szakmai meggyőződés, akár egyszerű csordaszellem miatt, a piac hamar teljesen egyirányúvá válik.

A piaci buborékok kialakulásának folyamatát Soros György, illetve Robert Shiller A pénz alkímiája és Tőzsdemámor című könyveikben írják le. Munkájukban kitérnek azok formálódására, növekedésére és végül kidurranására.

Buborékok ugyanúgy kialakulhatnak csökkenő árak mellett, mint ahogy növekvő árak mellett is. Az alapvető jellemvonások teljesen megegyeznek a két esetben. Didier Sornette, a téma szakértőjének leírásában a folyamat során a csoportos gondolkodás és a csordaszellem meghatározóbbá válik a piaci racionalitásnál; ez egészen addig így is marad, amíg valamelyik szereplő ki nem áll a sorból, hogy megtörje a konszenzust.

Az árak jelenlegi mozgása egyértelműen tartalmazza a Soros, Shiller és Sornette által leírt buborékok összes karakterisztikáját. Az Egyesült Államokban végbemenő „palaforradalom" és az emiatt megnövekedett kibocsátás hiába van hatással az árakra, nem képes önmagában magyarázni azt, hogy miért tudtak ilyen rövid idő alatt ekkora mértékben zuhanni az olajárak.