Ha egy akarnok hatalmi politika dönt a saját érték-preferenciái alapján arról, hogy mi a jó és mi a rossz, az csak rosszabb lehet, mint az egyéni szabadság érvényesítése - nyilatkozta lapunknak
a Széchenyi-díjas filozófus.
Amikor megbeszéltük ezt az interjút, arra kértem önt, hogy próbáljuk meg az illiberális demokrácia fogalmát valahogy tisztázni. Ön a válaszában megjegyezte, hogy a liberalizmust akkor már inkább Rousseau-ból kiindulva kellene megközelíteni, nem pedig Orbán Viktorból. Kezdjük tehát Rousseau-val, akiben jelen volt a Társadalmi szerződésben megírt radikális egyenlőség gondolata, de a lengyeleknek írt alkotmánytervezet bezárkózó nacionalizmusa is. Következetlenség lenne ez, vagy egyszerűen csak a piacra dolgozott?
- Ha volt valami baj egyáltalán Rousseau-val, akkor az, hogy nagyon is elvhű ember volt. Elvetette a modern parlamentáris rendszert, és vissza akarta állítani, pontosabban visszaálmodni az antik, közvetlen demokrácia ideáját. Szabadságfelfogása így egyszerre demokratikus és antiliberális. Nem fogadta el a képviseleti rendszert. Úgy gondolta, hogy a korabeli Európában az angol nép él a legnagyobb sz...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/51 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!