Baráti viszonyba került a halállal Vig Katalin. Négy éve, egy hideg őszi napon az akkor 23 éves pszichológusnövendék egy orvoskongresszus plenáris ülésének délelőttjén a Szent Imre Kórháztól kétutcányira váratlanul összeesett. Hirtelen szívhalál.

Újraélesztés, mentők, többnapos mélyaltatás az intenzív osztályon. „Akkor békéltem meg a halállal, és azt remélem, hogy már csak egyszer jön el az életemben. Hívő ember vagyok, de azt nem tudom, hogy a szívhalál mennyire változtatta meg a hitemet. Inkább úgy gondolom, hogy valakinek odafent még van valami célja velem. Hogy idelent az apróságok helyett csináljak valami hasznosat, valami átfogót, valami olyat, amit hivatásként élek meg."

Az alattomos szívhalál mindenféle előzmény nélkül csap le. Katalinnál is így történt. Ugyan a megelőző nyáron időnként hőhullámok törtek rá, de senki sem vet...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/51 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!