Furcsa érzés volt szembesülni a diagnózissal. Az embernek ugyanis olyan képzetei vannak a rákos betegről, hogy lefogy, elesett, étvágytalan. Nálam nem voltak ilyen tünetek, csupán időnként gyomorégést észleltem, de egy ideig nem foglalkoztam vele, továbbra is ugyanúgy éltem, biciklivel jártam a belvárosból a televízió óbudai székházába. A diagnózis tudatában ezek a gondolatok futottak át az agyamon, de pragmatista lévén rögtön azt kérdeztem az orvostól: akkor most mit kell tennem, mi a következő lépés? - emlékszik vissza.

A neves televíziós szerkesztő-műsorvezető az egyik soron lévő, de nagyon fontos feladataként fogta föl a gyógyulását, amelyben kitűnő társa volt a felesége. „Ő mindig tudta, mikor kell engem pátyolgatni, mikor nem, mert csak erősítené a betegségtudatot." Egy hónapja maradt a műtétig, és mivel tudta, hogy a gyomor eltávolítása 5-6 kilót kivesz belőle, elhatározta, hogy előre kipó...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/51 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!