A szakadék gazdagok és szegények között 30 éves csúcsot ért el a fejlett országokban. A felső 10 százalék jövedelme közel tízszerese az alsó 10 százalékának a Párizs központú OECD tagországokban (a 80-as években ez csupán hétszeres volt), aminek következtében a hátrányosabb helyzetűek nem részesülhetnek megfelelő oktatásban, csökkentve a szociális mobilitást.

1944-ben, Bretton Woods-nál a nyugati világ elfogadta a beágyazott liberalizmus politikáját, ami a szabad piac és az állami beavatkozás kombinációja. A cél a munkanélküliség alacsonyan tartása és a tőke körforgásának fenntartása volt. A középosztály rögtön nőni kezdett, és az 50-es és 60-as években a világgazdaság minden addiginál gyorsabban nőtt.
Vegyük Angliát, mint jóléti államot, ingyenes oktatással és általános egészségüggyel példaként. A 60-as évekre teljesen megváltozott az ország szociális szerkezete. Már nem a dzsentrik és az öröklött vagyonnal rendelkezők vezették a gazdaságot, hanem a fiatal munkásosztály. Mindenkinek megvolt a lehetősége, a gazdaság pedig virágzásnak indult.
Aztán valamikor a 80-as évek felé átvette az uralmat a neoliberalizmus Margaret Thatcher és Ronald Reagan vezetésével, és Európa hanyatlásnak indult.

A rendszernek persze rengeteg pártolója van a médiában, ami elég ironikus, mivel a legtöbb újságírónak a bére a munkásosztályéhoz hasonlítható, így egy olyan rendszert támogatnak, ami nem egyezik meg saját érdekeikkel.
A megfigyelt 30 év alatt az Egyesült Államokban, Angliában és Japánban nőtt leginkább az egyenlőtlenség, és ez meglátszik a gazdaságukon is. Érdekes módon Törökországban viszont csökken az egyenlőtlenség, a gazdaság pedig 24 százalékkal nőtt 2010-óta, miközben Angliában ez csupán 4,8 százalék.

A felső egy százalék jövedelmének növekedése nem sokat segít a gazdaságon, viszont az alsóközéposztály bérének esése komolyan befolyásolja. Ennek oka igen nyilvánvaló. Ha adsz 50 fontot a sheffieldi Joe Bloggsnak, aki hetente 400 fontot keres, a pénzt valószínűleg elkölti, ami így bekerül a gazdasági körforgásba. De ha ezt az 50 fontot Bill Gates-nek adnád, valószínűleg fel sem tűnne neki.

Az OECD-n kívül az egyenlőtlenség még súlyosabb. Afrikában például óriási a szakadék, de Kínában, Brazíliában és Oroszországban is van lehetőség fejlődésre.

Oroszország érdekes eset. A szovjet időszak komoly fejlődést hozott, de az összeomlása után Oroszország lett a világ egyik legegyenlőtlenebb országa. Az 1998-as válság után ez változásnak indult, és kiemelkedett egy középosztály, és úgy tűnik az ország aktuális problémáira is a vagyon egyenlőbb elosztása lehetne a megoldás.

Úgy látszik tehát, hogy az egyenlőbb társadalmak minden esetben jobban teljesítenek. Kevésbé érzékenyek a válságokra, nincs annyi szociális probléma, és a népesség összességében boldogabb. Az OECD jelentések szerint a listát Finnország, Dánia és Svédország vezetik.