Az elmúlt évek számos vállalati szintű kutatása kereste arra a választ, hogy milyen szerepet játszanak a cégek versenyképességében a fejlettebb országokból érkező technológiatranszfer különböző formái. Az ilyen kutatások rámutatnak arra, hogy milyen gazdaságpolitikai eszközök segíthetik leginkább hazánk technológiai felzárkózását, vagy mennyiben vetik vissza azt a különféle protekcionista és versenykorlátozó intézkedések.
Makrogazdasági szempontból kulcskérdés, hogy mennyire fontos szerepet játszik a bővülésben a technológiai felzárkózás, összehasonlítva például a tőkebeáramlással vagy a munkaállomány növekedésével. A technológia szerepét úgy mérhetjük, hogy mennyi hozzáadott érték jut egy-egy foglalkoztatottra, ez a munkatermelékenység. Egy másik mutató az egy foglalkoztatottra és egy egység tőkére eső hozzáadott érték, vagyis a teljes tényezőtermelékenység (TFP).
Harasztosi Péter tanulmányában, amelyet az idei MKT-vándorgyűlésen tartott előadásában a válságot követő évekre is kibővített, felbontotta a vállalati szektor GDP-növekedését ezekre a tényezőkre 1994 és 2012 között. A tanulmány eredményei szerint a termelékenységbővülés több mint nyolcvan százalékban járult hozzá a vállalati szektor GDP-növekedéséhez. Ezalól egyedül az 1998-2001 közötti időszak jelentett kivételt, amelyben a nagymértékű tő...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/3 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!