Előrejelzések szerint 2050-re a globális húsfogyasztás megkétszereződhet, a népesség pedig elérheti a 9,1 milliárd főt. A fejlett országok népessége a világ populációjának csupán 4 százalékát teszik ki, ezzel szemben a fejlődőké majdnem 50 százalékot, ami teljesen átformálhatja a következő évtizedekben az erőforrás-felhasználás módjait, hogy fenntarthatóan kielégíthessük a táplálék iránti növekvő igényeket.
Fejlett és fejlődő országok egyaránt egyre kevesebb területet tudnak mezőgazdasági célra használni, az öntözővíz mennyisége csökken, és a mezőgazdasági termelés növekedési rátái is világszerte csökkennek. Fenntarthatóan táplálni 9 milliárd embert nem kis kihívás. Globális, nemzeti, regionális és helyi szintű erőfeszítésekre is szükség lesz, valamint hogy azok az országok, akiknek kiváló természetes adottságaik vannak, lehetőleg csak a mezőgazdasági termelésre fókuszáljanak.
A nehézségek mellett azonban a legfontosabb
leszögezni, melyek azok az utak, amelyeken célt biztos nem érhetünk, csak a károkat növelhetik: az önellátásra törekvés politikája, a helyi termékek vásárlása és élelmiszerek felhasználása nem táplálkozási célra.
Az önellátást célzó politikai erőfeszítések gyakran magasabb árakhoz és romló élelmiszer-biztonsághoz vezetnek. Mivel minden terméket csak egy bizonyos erőforrás-kombináció mellett lehet a leggazdaságosabban előállítani, érdemes lenne csak a legmegfelelőbb területeken termelni. Ezért termelik például Kaliforniában az összes amerikai mandulát, az eper és szőlő 80 százalékát. Tévhit, hogy a helyi termékek olcsóbbak és környezetkímélőbbek, mint azok, amiket a komparatív előnyökkel rendelkező területeken állítanak elő. Például kevesebb széndioxid kibocsátással jár a húst Új-Zélandon előállítani és Angliába szállítani, mint helyben megtermelni. Az élelmiszerek nem táplálkozási célú felhasználása is emeli az árakat. Az USA-ban a kukorica árát 30 százalékkal növelte a kukorica alapú etanol gyártás 2006 és 2011 között.
A megoldásnak feltétlenül része kell, hogy legyen a táplálkozási szokások átalakítása, hogy tápanyagban gazdag, de kevésbé hizlaló ételeket fogyasszunk, amiknek kisebb hatása van a környezetre. Emellett fontos a kutatási és fejlesztési tevékenységek támogatása, mert a termelés hatékonyságának növelése kulcskérdés. Továbbá szükséges a kereskedelmi korlátok, a magas vámtarifák és technikai akadályok lebontása. Egy MLA kutatás kimutatta, hogy a hús ára nem ritkán több mint 30 százalékkal nő ezek miatt. A kereskedelmi gátak megszüntetése lehetővé tenné, hogy a jó mezőgazdasági erőforrásokkal rendelkező országok fenntarthatóan táplálhassák a világ növekvő népességét.