Hosszú várakozás után az Európai Központi Bank kiterjesztette a kötvényvásárlási programját az eurózóna országainak az állampapírjaira. Nagy kérdés, hogy az övezetben tud-e olyan sikeres lenni a mennyiségi lazítás, mint az Egyesült Államokban volt. Ennek fő oka a hitelezési szerkezet különbségéből adódik. A tengerentúlon ugyanis a hitel-betét arány a bankrendszerben 100 százalék alatt volt, míg Európában a feletti.
Ez azt jelenti, hogy az amerikai bankbetétek teljes mértékben fedezték a hitelkihelyezéseket, míg az eurózónában nem. Ráadásul a rossz hitelek mögötti céltartalékképzés is magasabb szinten volt Amerikában, mint az euróövezetben. Japán ezekben a mutatókban még rosszabbul állt az 1990-es években, mint az eurózóna. A japán jegybank több mennyiségi lazító programot is végrehajtott, de kevés sikerrel járt a hitelezés fellendítésében. Ez azt mutatja, hogy a mennyiségi lazítás először a pénzintézeti mérlegek javulását hozza magával, és csak amikor egészségesebbé válik a bankrendszer, akkor indulhat el a hitelezés. Ennek alapján kevés az esélye annak, hogy az EKB mennyiségi lazító programjából az európai bankrendszeren keresztül Magyarország részesülhessen a közeljövőben. Ráadásul a legnagyobb része a jegybanki lazításnak a német gazdaságba érkezik, ahol amúgy sincs szükség többletlikviditásra. Nem azért nem ...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/5 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!