- Olvastam, hogy a miniszterelnök határozza meg a felújítás elvi kereteit. Ő szabja meg, mi hogyan történjen?

- Ki mondott ilyet?

- Önt idézték a lapok.

- Tény, hogy Miniszterelnök Úr rendkívül intenzív szellemi munkát folytat ebben a kérdésben is. Szinte minden anyagot elolvas, véleményez. Ha tetszik, ez egy érzelmileg is fontos téma számára, ami nagy támogatást jelent nekünk, hiszen ha van egy ügy, amit a miniszterelnök személyesen figyelemmel követ, akkor az nyilvánvalóan a források előteremtésénél is garanciát jelent a sikerre.

- A kormányfő tehát nem kért beleszólást?

- Minden egyes kérdéssel, ami a kormány elé kerül, érthető módon ő is foglalkozik. Így valamilyen módon a döntésből is kiveszi a részét, ez így természetes. Örülök, hogy olyan szintű beszélgetéseket tudunk folytatni vele a budai vár felújításáról, amiből látszik, hogy tisztában van azzal, miként nézett ki a vár a II. világháború előtt, mi hol működött, sőt azzal is, mi az, ami a háborús pusztítások nyomán tűnt el, és mi az, amit tudatos, tervszerű „műemlék-felújítás" címén tüntettek el a kommunizmus idején. De hadd térjek vissza a vár egészére! Miközben intenzíven dolgozunk a palota felújításának tízéves ütemtervén, a polgárvárosról sem felejtkezhetünk el, és ott vannak a felújítandó várfalszakaszok is. Sok olyan tartalmi kérdést fogalmazunk meg, amelyeknek elsősorban turisztikai szempontból van jelentőségük. Azt akarjuk, hogy olyan élő hely legyen a budai vár, ahová nagyon sokan jönnek, és lehetőleg sok pénzt költenek, ami a minőségi turizmust szolgálja. Ezt azért emelem ki, mert nagyon sokan abba az irányba akarják vinni a várról szóló diskurzust, hogy „a kormány és elsősorban a miniszterelnök a várba akar költözni." Úgy gondolkodnak erről...

- Hogy ez az egész egy nagyzási hóbort...

- Pedig szó sincs erről. Olyan beruházásokban gondolkodunk, amelyek jelentős mértékben serkentik az építőipart és a turizmust. Mindenféle kósza hírek keringenek a vár felújítása kapcsán. Éppen ma beszéltem telefonon az MTA elnökével a Zenetudományi Intézet jövőjéről. Az állam a közelmúltban szerezte vissza az Egyesült Államoktól a szomszédos épületet, az egykori Táncsics-börtönt. Ennek az udvarában, illetve az Erdélyi-bástyán nagyszabású régészeti feltárás kezdődik a kormány támogatásával. Többen azt feltételezik, hogy ezzel, illetve a kormányzati tervekkel összefüggésben mi akarjuk elköltöztetni a Zenetudományi Intézetet az Erdődy-palotából, pedig erről szó sincs. Az épület az Akadémia tulajdona, és Lovász elnök úr megosztotta velem azt a lehetséges forgatókönyvet, hogy az intézet pár év alatt az Erdődy-palotából a Teréz körútra, a Batthyány-palotába költözhet, ami nagyon jó ötlet, hiszen az a Zeneakadémia közvetlen közelében van. Ha ez megtörténik, utána lehet beszélni az állam esetleges tulajdonszerzéséről, de fontos rögzítni, nem a kormány döntése miatt fontolgatják a Zenetudományi Intézet költöztetését, hanem a gazdasági racionalitás miatt. Tehát a Polgárvárost illetően nagyon sok nyitott kérdés van, amelyekkel egyenként foglalkozunk. Még egy példát említek: a Magyar Nemzeti Levéltár mellett üresen álló teherelosztó épület a Magyar Villamos Művek tulajdona. Szeretnénk, ha a lehető leggyorsabban közvetlen állami tulajdonba kerülne, hogy abba az irányba bővíthessük a levéltárat. A teherelosztó tervezője, a Havanna lakótelep egykori megálmodója, Virág Csaba levelet írt nekem, hogy őrizzük meg az épületet ebben a formában. Nagy kérdés, hogy ez találkozik-e a magyar művészettörténész szakma, a várban élő polgárok és a magyar társadalom többségének ízlésével.

- Mikor és minek hatására döntött a kormány arról, hogy az egész várnegyedet felújítják?

- A várnegyedhez nemcsak a várfalon belüli polgárváros és a palota tartozik, hanem a várszoknyán elhelyezkedő városrész is. Első lépésben a kormány arról döntött, hogy több mint 10 milliárd forint uniós forrás felhasználásával felújítja és kibővíti a Várkert Bazárt, és egy új rendezvénytermet, valamint egy mélygarázst épít ide. Ezen túl vagyunk, átadtuk. Ugyanakkor tény, hogy a cukrászda és a delikátüzlet csak idén kezdenek majd működni az épületegyüttesben. A Várkert Bazár rekonstrukciójával párhuzamosan az állam beszállt egy magánberuházásként indult, de nem igazán működő garázsépítési projektbe. Megvette a beruházó kft-t, így a vár Naphegy felőli oldalán is folyik egy építkezés, aminek köszönhetően egy újabb 300 gépkocsi befogadására alkalmas mélygarázs jön létre a várban. Ezektől függetlenül folyamatosan napirenden van, hogy kezdeni kell valamit a vár egyéb részeivel is, hiszen a palota az egyik legvonzóbb turisztikai célpontunk lehet, és nem szabad ebben az elhanyagolt állapotban hagyni. A legutóbbi - nagyon sok szempontból vitatható - felújítás óta is eltelt sok évtized.

 

ÚJ FUNKCIÓT KAP A HORTHY REZIDENCIA

- Létezik forgatókönyv?

- Mivel eldőlt, hogy mindenképpen hozzányúlunk a palotához, az volt a kérdés, hogy ez milyen formában történjék meg. Egy egyszerű „tisztasági festést" csináljunk, vagy nagy ívű koncepcionális változtatást hajtsunk végre. Az utóbbi mellett maradtunk. Miniszterelnök Úr a Várkert Bazár tavaly áprilisi avatásakor arra buzdított, hogy „fel győzelemre", folytassuk a palotával. Persze tudjuk, hogy a polgárvárosban is van egy sor épület, amelyekkel valamit kezdeni kell, és ez nem lehet pusztán kerületi hatáskör. Mindezek kapcsán született kormányhatározat tavaly a Nemzeti Hauszmann Bizottság felállításáról és a Hauszmann-terv kidolgozásáról. A bizottság 2014. november 14-én ült össze először. Ezt követően az államtitkárságom is összehívott egy szűk körű szakértői stábot, amelyben folyamatos a munka: megtárgyaljuk a felújítás lehetséges irányait és készítjük a kormány számára az ütemtervet. A munkaanyagokat átbeszéljük Miniszterelnök Úrral, és részben a kormány elé is mennek. A kabinet a közelmúltban tárgyalta a lovarda visszaépítését, 2 milliárd forintot biztosítva rá. Most készül újabb szakmai előterjesztés az egykori királyi testőrségi épület rekonstrukciójáról, amiről hamarosan dönthet a kormány.

- Mi fér bele a tízéves palota-felújítási tervbe? A miniszterelnökön kívül más kormányzati egységek is felköltöznek a várba?

- Végig kell gondolni, hogy erre szükség van-e egyáltalán.
-
- Ez e pillanatban még nem dőlt el?

- Nem. Az viszont igen, hogy a palotát fel fogjuk újítani, és szinte az egész épületnek kulturális funkciót szánunk.

- Nem szolgál majd kormányzati reprezentációs célokra? Mi lesz Horthy Miklós egykori termeiből és a hajdani miniszterelnökök dolgozószobáiból?

- A Horthy által használt egykori tereket ma az Országos Széchényi Könyvtár foglalja el. Ezeket is teljesen átépítették, így ahol lehet, a rekonstrukció mellett fogunk dönteni. Ugyanakkor itt nem akarunk állami reprezentációs feladatokat ellátni. Olyan szándék sincs, hogy az egykori Horthy-lakosztályok újra lakosztályokként funkcionáljanak. De ha már erről az épületszárnyról beszélünk, fontos tudni, hogy a könyvtárat mindenképpen szeretnénk kiköltöztetni. Szeretnénk, ha az új nemzeti könyvtár a 21. századi könyvtárosi-informatikai elvárásoknak is megfelelne. Viszont az új könyvtár helyszíne még nyitott kérdés.

- Tehát az OSZK mindenképpen költözni fog?

- Bízom benne. Fontos, hogy a könyvtár méltó körülmények között működjön, mert amikor oda költöztették a szocializmusban, már akkor tudták, hogy az épület nem alkalmas könyvtárnak. Ahová a mai raktárakat bezsúfolták, ott az Ybl által megálmodott udvarok és átjárók voltak. Ezeket természetesen szeretnénk visszaállítani, a jelenleg látható szocialista förmedvényt pedig felszámolni, hogy a palota visszakapja eredeti építészeti struktúráját. A díszlépcsőházakat, illetve minden olyan termet, amiről dokumentáció és fényképek állnak rendelkezésre, helyreállítjuk és átengedjük a kultúrának. Olyan nagyszabású palotatörténeti kiállítást tudunk majd megvalósítani, amely reményeink szerint nagyon sok turistát fog vonzani. Ne felejtse el, hogy a Horthy-korszak idején, amikor Horthynak ott volt a rezidenciája, akkor is az egykori királyi termek, köztük a trónterem, látogathatók voltak. A 30-as években is lehetett belépőjegyet venni, és a polgári közönség meg tudta nézni a lakosztályokat és a vár különféle termeit. Miért ne legyen újra látható eredeti pompájában a palota? Ebből azonban nem következik az, hogy időlegesen, szakaszosan ne használhatnánk állami reprezentációs célokra. Ha például a tróntermet és a báltermet rendbetesszük, ott fogadásokat lehet tartani. A közelmúltban voltam a Köztársasági Elnök Úrnál egy állófogadáson a Sándor-palotában, ahol négy termet kellett egybenyitni, és igencsak limitálni a létszámot, hogy beférjenek a meghívottak. Nem ördögtől való gondolat, hogy a palota nagyközönség által látogatható termeiben időnként a köztársasági elnök fogadást tartson, és arra az időre lezárják őket. Állami reprezentációra is használni kell a budai várat, ami vinni fogja a kultúránk, építészetünk jó hírét szerte a világban.

- Várható, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal is költözik?

- Egyelőre mindenképpen marad a helyén, a Sándor-palotában. Itt egy tízéves felújítási tervről beszélünk, a jelenlegi köztársasági elnöknek pedig, úgy tudom, nincs olyan szándéka, hogy elköltözzön. Hosszú távon egyébként nem tartom ördögtől való gondolatnak, hogy a köztársasági elnöki hivatal részben a palotában működjék. De semmiképpen sem az egykori Horthy-rezidenciában. Sok olyan terme van, illetve lesz a palotának, ami nem díszes, nem rekonstruálható, de alkalmas hivatali helyiségnek. Európában nem példa nélküli, hogy az alkotmányos monarchiákon kívül is, azaz köztársaságban állami reprezentációs feladatokra, akár köztársasági elnöki rezidenciaként is használják az egykori királyi székhelyeket, vagy azok egyes termeit, épületrészeit. A hozzánk hasonló posztkommunista Csehországban is így van.

- Az a vád éri viszont a kormányt, hogy a várfelújítással a Horthy-érával akar valamiféle kontinuitást teremteni.

- A Hauszmann-bizottság ülésén, a budai vár lehetséges kormányzati, államigazgatási funkciói kapcsán Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, nem az elmúlt néhány évtizedes szocializmussal kellene kontinuitást biztosítanunk, hanem az ezeréves magyar államisággal. Alkotmányos értelemben 1944-ig folytonosságról beszélhetünk, és ha sok évszázadon keresztül a budai vár betölthetett államigazgatási és kormányzati reprezentációs célokat, akkor talán ezt kéne alapul venni, és nem a pár évtizedre kisiklott történelmünket. Amellett a nyilvánvaló provokáció mellett se menjünk el szó nélkül, hogy a szocializmusban a várat és a palotát úgy újították fel, hogy közben elbontottak egy sor nagyon fontos épületet, egy olyan állapot alakítva ki, ami sosem létezett.

- Mire gondol?

- A vár egész külső képére és a belső terekre is. Így soha nem nézett ki, mint most. Nem felújítás történt, hanem valójában átépítés. Új külsővel, új belsővel való felruházás. Durva provokáció volt, hogy a Munkásmozgalmi Múzeumot beköltöztették a palotába. Fogtak egy épületrészt, egy egész szárnyat, amit olyan szinten építettek át, hogy még ki is szélesítették. A Kreml mintájára tardosi vörös mészkővel leburkolták, aztán odavitték a múzeumot. Mi ez, ha nem provokáció? Ez egy szimbolikus térfoglalás volt. Azt mondták, hogy az állam nem mehet fel a várba, ott nem lehet kormányzati funkció, de azért betesszük oda a Munkásmozgalmi Múzeumot. Ehhez képest kell végiggondolni a történelmi kontinuitást és a feladatokat, ami nyilvánvalóan nem az elmúlt idők és politikai rendszerek restaurálásáról szól, hanem az ezeréves magyar államisághoz, a magyar alkotmányos rendhez való egészséges viszonyunkat kell, hogy tükrözze.

- Jövőre a várba költözik a kormányfő?

- A tervek szerint 2016. március 15-ére elkészül a Karmelita-kolostor. De ezzel mindenképpen óvatos lennék. Nem azért, mert nem vesszük komolyan a saját vállalásainkat, hanem mert a régészeti munka elhúzódni látszik. A kolostor melletti üres telket teljes egészében feltárja a Budapesti Történeti Múzeum. Meglepetésként ért bennünket, hogy itt még komoly dolgok előkerülhetnek. Az eddigi legizgalmasabb leletek a Mátyás korabeli aranypénzek, de más csemegékkel is találkoznak a régészek.

- Kizárólag a miniszterelnök hivatala költözik vagy más minisztériumok is?

- A miniszterelnök, a szűkebb hivatala, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, és minden bizonnyal a Miniszterelnökség államtitkárai is fel fognak költözni, de erről majd a munkálatokat irányító Lázár miniszter úr fog dönteni.

- A tízéves palota-felújításnak mennyi a költségvetési vonzata?

- Pontos összeget nem tudok mondani, mert a tervezési szakaszban nem akarok jóslatokba bocsátkozni. Azért is óvatos vagyok, mert a nagy számokkal sokan nem tudnak mit kezdeni.

- Én 3-400 milliárdos összegről hallottam.

- Ez csak találgatás. Az előzetes költségbecslések alapján az látszik, hogy tíz év alatt százmilliárd forint fölötti összeget fogunk elkölteni. Viszont ne felejtsünk el, hogy ez a magyar építőipar számára jelent majd komoly megrendelést. Szeretnénk, ha magyar mesterek, a magyar építőipar kitűnő cégei dolgoznának a felújításon. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy az uniós közbeszerzési szabályok milyen kötöttségeket jelentenek. De mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezt a több mint 100 milliárd forintot elsősorban a magyar cégeknél költsük el. Ami így a magyar adófizetők számára is sokat fog hozni, hiszen munkahelyeket teremt, makroszinten pedig adó- és járulékbevételeket jelent. A Várkert Bazárnál mindenki csak azt számolta, hogy elköltöttünk már több mint tízmilliárd forintot. Egyébként uniós forrásból, ami közben közel 3 milliárd forint áfát generált, és sok ezer embernek jelentett munkát. A budai várnál ugyanezeket a szempontokat tartjuk szem előtt. Tudom, nehéz kimondani, hogy a palotára elköltünk 100 milliárd forintot, mert számolnunk kell az éhező gyerekekkel példálózó baloldali politikai demagógiával. Az Orbán-kormány megörökölte a szegénységet, de példamutatóan sokat tesz a felszámolása érdekében. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy nem valósítunk meg világszínvonalú beruházásokat, legyen az az állatkert bővítése a biodommal, amire 25 milliárdot szánunk, vagy új múzeumok építése, illetve a vidéki épített örökségre fókuszáló nemzeti kastélyprogram. Szerintünk tartozunk önmagunknak annyival, hogy valóban helyreállítjuk a budai várat is.

Cseke Hajnalka

NÉVJEGY L. Simon László parlamenti államtitkár (43 éves) Nős, feleségével és négy gyermekükkel Agárdon él. 1996-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanárképző Főiskolai Karán magyar-történelem szakos tanári oklevelet, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári végzettséget szerzett, 1998-tól PhD ösztöndíjas volt. 2008-ban a Károly Róbert Főiskola szőlész-borász mérnöki karán fejezte be tanulmányait, ezzel egy időben az Eötvös József Főiskolán kulturális menedzseri képesítést szerzett.2013 - 2014 a budai Várbazár, a Várnegyed és a fertődi Esterházy-kastély megújításáért felelős kormánybiztos                                          2012 - 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkár
2011 - 2012 Nemzeti Kulturális Alap elnöke
2009 - 2010 Magyar Rádió Közalapítvány Kuratórium elnökségi tagja
2006 - 2010 Fejér Megyei Közgyűlés képviselő, az Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke
2004 - 2010 Magyar Írószövetség titkára
1998 - 2004 Fiatal Írók Szövetségének alapító elnöke
2005 - 2013 a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója                          Több, mint másfél évtizedes szerkesztői gyakorlattal rendelkezik, jelenleg a Kommentár című folyóirat szerkesztőségi tagja. 2004-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 2007-ben József Attila-díjat kapott. Eddig tizenhárom könyve jelent meg.