Eddig is tudtuk, hogy valamilyen kiszorítósdi zajlik a Fidesz környékén. Apró jeleket érzékeltünk, finom, áthallásos interjúkat, véleményeket olvastunk. Óvatos nyilatkozatokat kaptunk Kövér Lászlótól, Pokorni Zoltántól, Áder Jánostól. Még akkor sem álltak ki egyértelműen a véleményük mellett, amikor Lázár János lapunkban egyértelművé tette, nemzedéki konfliktus van a régiek és az újak, a csatasorban elöl és a hátul állók között. Mert ők máshogy szocializálódtak, kapun belül tartják a bajokat, nem állnának elő, pláne nem nyilvánosan ilyen sommás véleménnyel, mint régi harcostársuk, Simicska Lajos. Még mindig respektálják a vezért. De azért titkon valószínűleg valami hasonlót gondolhatnak.

Orbán Viktor azonban látja, hogy korosodó párttársaira már nem számíthat úgy, mint korábban. Nagyra törő terveit velük már nem tudja megvalósítani. Állandóan feltennék neki a kérdést: De miért, Viktor? Hát korábban nem ezt mondtuk. Nem emlékszel? A visszahúzó, polemizáló felvetésekre nincs szüksége most a kormányfőnek. Olyanok kellenek, akik nem elbizonytalanítják a vezért, hanem támogatják. Olyanok, akik nem rágódnak a dolgokon túl sokat. A miért helyett inkább azt kérdezik, mikorra. Fiatalok, bennük a hatalom megszerzésének a vágya, reggeltől estig dolgoznak, elintéznek mindent, mert meg akarják mutatni, mit tudnak, ezáltal építik a pártot és persze a saját vagyonukat is. De ez most nem lényeges, ezzel jár - mondhatja Orbán, akit nagyobb célok, víziók vezérelnek.

Ezzel a csapattal tudja csak elérni azt, hogy a Fidesz megkerülhetetlen tényező legyen még jó ideig a kormányzásban. Ha ez sikerül, Orbán elképzelései határozzák meg az ország jövőjét akár évtizedekig. Ha stabilan tudja tartani a támogatottságot, el tudja érni, hogy nélküle ne alakulhasson kormány még jó néhány választás után sem. Kétkedőkkel, lamentálókkal, idős, elvhű, kissé meglustult öregekkel ez nem megy. Ez csak a fiatal, éhes titánokkal sikerülhet. Nekik viszont kell a konc. Hát Orbán átcsoportosít, új vizekre tereli a kereskedelmi hajókat is.

Ez az egész irányváltás (politikai és gazdasági egyaránt) nem tetszik annyira a régi fideszeseknek. Elképzelhető, hogy a távolabbi tervekkel sem értenek egyet, de a közeli eszközrendszerrel semmiképp.
De Orbán nem hallgat rájuk, már nem rájuk hallgat. Már-már kártékonynak tartja őket, akik az egy a tábor, egy a zászló elvét mélyen megsértik. S ezzel aláássák a későbbi győzelmek esélyét. Nem látnak az orrukon túl.

Persze elesett katonát Orbán nem hagy a csatamezőn. A régi zsoldosoknak látványfeladat mindig akad. El lehet lenni vele egy jó darabig. Kövér házelnök, Áder köztársasági elnök, Pokorni ott van a XII. kerületben már jó ideje. Deutsch Tamás pedig megkapta az egész internetet. Simicska is el lehetett volna azzal, amit eddig megszerzett, valószínűleg elég játszóteret kapott volna ehhez. De neki ez egyáltalán nem tetszett. És hát kicsúszott a száján az a szó... A szó, amely megrengette az országot, és a nagy nyilvánosság elé tárta a Fidesz titkolt mély belső konfliktusát.
Másnap új országra ébredtünk.