A közgazdaságtan mítoszai
Ha-Joon Chang a Közgazdaságtan: Egy felhasználói kézikönyv című könyvében - finoman szólva is - lerombolja a jelenlegi, kegyetlennek minősített, neoliberális ortodoxiákat fényesítő legendákat, és felhívja a figyelmet arra, hogy a közgazdaságtannak számos egyéb alternatív megközelítése is létezik. Véleményével nincs egyedül. A Bank of England korábbi kormányzója, Mervyn King megjegyezte, hogy: „A pénzügyi válság kárának viselői egyáltalán nem azok az emberek, akik okozták azt... Nagyon meglepett, hogy a köz felháborodása nem volt nagyobb mértékű." A kérdés az, hogy merre haladunk tovább. Hol a hiba? A válasz részben megtalálható Fritz Schumacher és Ha-Joon Chang munkásságában, amiben a pénz társadalmi igazságosságra tett hatásait vizsgálják.
 |
Pénz
A hagyományos közgazdaságtanban a pénzre úgy tekintenek, mint egy természetes eszközre: értékmérő és fizetési eszköz. Ugyanakkor a valóságban a pénz az egyik legbefolyásosabb tényező a világon: egyik napról a másikra tönkretehet egy országot.
A XX. század közepéig a pénz nagyrészt a kormányok kezében volt, és csak ezután került át a bankok kezébe az irányítás. Az utóbbi időben a bankok hatalmas mennyiségű pénzt eresztenek a piacra főként hitel formájában. Ezt a pénzt sokszor értékben nem meghatározható fedezet nélkül pumpálják a gazdaságba, és természetesen vissza is követelik, kamatostul. Mindezek eredményeként kialakult egy hatalmas adósságalapú teher, amit csak és kizárólag masszív gazdasági növekedéssel lehet szinten tartani. A megoldás az lehet, hogy profitorientált gazdaság helyett olyan gazdasági növekedésre kell törekedni, amely a társadalom igényeit pontosan a szükséges mértékben elégíti ki. Ráadásul van egy demokratikus alternatívája a bankok szerepének kezelésére, amely felszámolhatná a privát szektor túlerősödött befolyását.
Unortodoxia
Úgy tűnik, hogy a közelmúltban gyakorlattá vált - főleg pénzügyi intézmények felé nyújtott - nagy mennyiségű állami támogatás miatt, sokan elfelejtették, hogy az állam képes forgalomba hozni pénzt (megfelelő adópolitikával elkerülve az inflációt). Ezt sok formában lehet kibocsátani, de a lényeg, hogy nem szükséges kamatostul visszafizetni. Az ilyen formában keletkezett rendszernek pedig - a jelenlegivel ellentétben - nem következménye egy fenntarthatatlan növekedési mechanizmus.
Buddhizmus
Sokan úgy vélik, a buddhizmus abból áll, hogy törökülésben üdvözülve üldögélünk. Pedig a buddhisták társadalmilag éppoly elkötelezettek lehetnek, mint például a keresztények, vagy akár a szociálisan érzékeny ateisták. Azt is gondolhatják az emberek, hogy az egész vallás csak a boldogságról, vagy annak hiányának okairól szól. Míg a „modern" felfogás szerint a boldogág a szerencsén múlik, illetve kívülről érkező dolgok, külsőséges anyagi javak vagy hírnév megszerezésével érhető el, addig a buddhisták egy olyan alternatívát ajánlanak, amely a belső harmóniára, az elme elégedett állapotára irányul. Ez a nézet sokkal közelebb áll egy bölcsebb boldogságfelfogáshoz. És az út, amely a belső békéhez vezet, kiegészülve egy másik fundamentális buddhista koncepcióval, az együttérzéssel, megalapoz egy új megközelítést a közgazdaságtanhoz is.
Együttérzés
Bár erről ritkán esik szó, Karl Popper: A nyitott társadalom és ellenségei című könyvében azt hangsúlyozza, hogy az államnak meg kell védenie a gazdasági értelemben vett gyengét az erőstől, illetve a gazdasági megfélemlítéstől. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi takarékoskodó, megszorító rendszerek nem segítik elő a gyengék és azok jólétének védelmét.
Belső béke
Ha valódi együttérzést vinnénk a pénz allokációjába, az lehetővé tenné, hogy bölcs döntéseket hozhassunk annak befolyásának kézben tartásáról. Ahogy Eckhart Tolle magyarázza: „a boldogság külső feltételek hatásától függ, a belső béke ezen feltételektől teljes mértékben független". A belső béke állapotának elérésével már nem lehet az embert arra kényszeríteni, hogy egy illuzórikus boldogságot üldözzön materiális javak megszerzésével. A közgazdasági döntések célja mindig az emberiség és az egész bolygó jólétének növelése kell, hogy legyen.
A buddhista közgazdaságtan napjainkban
A New Economics Foundation és Mary Mellor professzorasszony bemutatja egy ökológiailag fenntartható és társadalmilag igazságos jövő lehetőségét. Összeolvasztva Schumacher elképzeléseit az empátián alapuló emberi interakciókkal (buddhista vagy egyéb módon), elkezdhetünk építeni egy új, modern buddhista közgazdaságtant. Egy olyat ahol a pénz érett, demokratikus kontroll alatt áll; így létrehozva egy mindenki felé nyitott, az egyének igényeit éppen elégséges módon kielégítő gazdasági rendszert.