Ez nagyjából annyiból valósulna meg, mint a 4-es metró, csakhogy uniós támogatás helyett visszatérítendő kínai hitelből. A megtérülés egyáltalán nem látszik, egyelőre számítás sem készült.
Ha csak a menetrendet nézzük, mintha megállt volna az idő 1896 óta a Budapest-Belgrád-vonalon. Az akkor öt perc híján nyolcórás út ma még a leggyorsabb vonattal is két perccel hosszabb ideig tart. Anno napi négy közvetlen szerelvény közlekedett, ma csupán három. Azóta - az országhatár északabbra kerülésén túl - a legnagyobb változás az volt, hogy a már megkezdett, félkész második vágány építését is feladták az első világháború után. Soroksár és Kunszentmiklós-Tass között pedig el is bontották, mert a visszaeső forgalom miatt hosszú távon sem tartották gazdaságosnak ...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/9 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket! 