Az Európai Unió lassan jön ki a gazdasági válságból. A munkanélküliségi mutatók még mindig nagyon magasak a tagállamokban, a fiatalok pedig a szüleik vagyonából élnek. A politikában éles törésvonalak keletkeztek és egyre inkább előretörnek a szélsőséges pártok. Fokozatosan felerősödtek Európában az idegenellenes, antiszemita, iszlámtól tartó hangok is. Bár Angela Merkel kijelentette, hogy megvédi a Németországban élő zsidókat és muszlimokat és François Hollande is hasonlóan nyilatkozott, a Charlie Hebdo terrortámadás után még barátságtalanabb helyszínné vált Európa. Itt az idő, hogy egyre több európai hagyja el a kontinenst. Miért is maradnának?

A kivándorlás már nem annyira egyszerű, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. A II. világháború előtt a legfőbb úti célnak az USA, Argentína, Kanada, Brazília és Ausztrália számított. A világháború és az utána következő konfliktusok miatt menekülők is ezekben az országban találták meg új lakhelyüket. Napjainkra azonban megváltozott a helyzet, a felsorolt államokban sokkal szigorúbbá váltak a bevándorlási szabályok. Egyedül Kanadában növekedett a bevándorlók száma - a hivatalos adatok szerint - az elmúlt három évtizedben az újonnan fellendülő iparágak, például az energiaipar vagy a bányászat miatt.

A bevándorlóknak kedvez azonban a gazdasági fellendülés. Bár az argentin és a brazil gazdaság kevésbé virágzik, Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban viszonylag sok új munkahely jön létre minden évben. Úgy tűnik, hogy most kell megnyitniuk a kapukat az célországoknak azért, hogy magukhoz vonzzák a bevándorlókat; főleg azokat, akik fontosnak tartják a demokráciát, azonban rájöttek, hogy ez nem mindenhol van jelen.

A szkeptikusok gyakran hangoztatják, hogy a mostani bevándorlók már nem hasonlítanak azokhoz a tudósokhoz, mérnökökhöz vagy vállalkozókhoz, akik a világháború utáni fellendülést elindították az Egyesült Államokban. Ez azonban nem feltétlenül igaz: minden bevándorló egy „piramis" csúcsán helyezkedik el, amelynek alapját a leszármazottai jelentik. Azaz nemcsak a bevándorló járul hozzá az állam gazdasági növekedéséhez, hanem az utódai is. Ebben az értelmezésben tehát hosszú távon többet ér egy szorgos gyermekeket nevelő mosogatófiú New Yorkban, mint egy gyermektelen San Jose-i programozó. Egyszerűen nincs olyan módszer, amely segítségével egyértelműen meg lehetne mondani, hogy a későbbiekben melyik bevándorló lesz a legnagyobb hatással a gazdaságra. Valójában kétszer olyan valószínű, hogy bevándorlók indítanak el új vállalkozásokat, mint az Egyesült Államokban születettek. Továbbá a bevándorlók általában jobban értékelik a biztonságot és az elfogadó társadalmat, mint a helyi lakosok. Az egyetlen kérdés az, hogy hogyan illeszkednek be a közösségekbe.

Sajnos úgy tűnik, hogy napjainkban az Egyesült Államokban ezeket az érveket nem veszik figyelembe. 2013-ban nagyjából 70 ezer menekült érkezett az Államokba, akik közül csupán 20 ezer kapott menedéket. Ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 320 millió fő él és világszerte 45 millió menekült volt. Még ugyan túl korai, hogy az Európából érkezetteket menekülteknek hívják, azonban egyre többen hagyják el hazájukat nem feltétlenül gazdasági okok miatt. Az európaiaknak számos előnyük van, hogyha Amerikában szeretnének letelepedni: olyan demokráciákból érkeznek, ahol angolul is megtanulhattak.