- Budapesten születtem, édesapám Szentendrén volt református lelkész, ott nőttem fel, ott jártam iskolába. Aztán 1970-ben szüleimmel, testvéreimmel kikerültünk Kenyába, édesapám egy ottani teológián tanított elég alacsony missziós fizetésért. Én 1973 végén végeztem ott fizika, kémia, matematika szakon. Aztán Amerikába kerültem, a MIT-n tanultam atomenergiát, atomfizikát, a világ minden sarkán atomerőművet akartam építeni, ez volt az életcélom. Ekkor került a kezembe egy nagyon érdekes könyv, Limits to Growth - ez volt a címe. Ez teljesen megváltoztatta az életemet. Ettől kezdve energetika és környezetvédelem területen dolgoztam, először inkább energetika, aztán a klímaváltozás kapcsán az ENSZ-ben illetve más szervezetekben 25-26 évig. Dolgoztam Nairobiban, az ENSZ környezetvédelmi intézetében, Genfben, New York-ban. Feleségemmel Svájcban találkoztam, ott születtek gyermekeim, kettős állampolgár vagyok 1993 óta.
- Visszatérve új feladataira, mely országok lehetnek majd a legnehezebb tárgyalópartnerek?
- Ez nehéz kérdés: nincsenek igazán jó és rossz tanulók.
- Ez meglepő, hiszen a közvélemény szemében léteznek ezek a kategóriák.
- És kik számítanak ez alapján jó tanulóknak?
- Igaz is: Luxemburgot, Hollandiát és a skandináv államokat gondoljuk talán igazán zöldnek, miközben a széndioxid kibocsátás szerinti rangsorokat nézve valóban gyengén muzsikálnak. Segítene eligazodni?
- Nos, rossz tanulónak gyakran Kínát emlegetik, ahol valóban magas a széndioxid-kibocsátás, ám ha az egy főre jutó számokat nézzük, akkor alacsonyabb kibocsátó, mint jó néhány, magát zöldnek tartó európai állam. Ráadásul van egy elfogadott fenntartható fejlődési politikájuk - ennek nyomán komoly lépéseket tettek például a napenergia felhasználás terén és számos nagyvállalat kezdett kvótakereskedelembe. Ez nem változtat persze a tényen, hogy még jó ideig ők lesznek a legnagyobb kibocsátók.
- Minek tudható be a paradigmaváltás?
- Nem tudom pontosan, de 1992-ben kerül sor az első, a fenntartható fejlődésről szóló riói konferenciára. Ennek eredménye volt az Agenda 21. Én elkerültem Kínába, ott dolgoztam egy projekten pár hónapig. Roppant érdekes volt. Az ottani környezetvédelmi szakemberek, minisztériumi dolgozók már akkor látták, hova vezet, mi felé tart a kínai gazdaság, milyen problémák merülnek majd fel. Már akkor mondták, hogy a szénfelhasználást abba kell hagyni, mert túl sok komplikáció lesz belőle. Ennek az eredményét látjuk most.
 |
- Mi az Egyesült Államok szerepe?
- Az egy főre jutó kibocsátás még mindig ott a legnagyobb. Pedig ha Amerika tesz valamit, az érdemben megváltoztatja a helyzetet. Egyébként sok minden történik ott, csak nem nemzeti, hanem állami, városi szinten. Kaliforniában említésre méltó a napenergia-, Texasban a szélenergia-felhasználás. Az, hogy ez nem megy át a nagypolitika szintjére, az másik kérdés.
- Sokan azt gondolják, hogy ha a nagyhatalmak képtelenek egységesen fellépni, akkor milyen alapon várják el a kisembertől, hogy a mindennapokban környezettudatos legyen?
- Erre most azt mondanák az amerikaiak, hogy ez a tízmillió dolláros kérdés. Mégis van rá válaszom: keressük meg azokat a megoldásokat, amelyek jók nekünk, függetlenül attól, mit tesznek mások. Ma hallottam éppen, hogy Hódmezővásárhelyen az önkormányzat lecserélte a közvilágítást LED-es izzókra. Nem azért csinálták, mert meg akarják váltani a világot, hanem azért, mert a városnak megéri.
- Sok esetben azonban drágábbak, vagy csak hosszú távon térülnek meg a környezetbarát megoldások.
- Ezért kell az állami segítség. Ha nincs pénze erre egy kisvárosnak, akkor ebben támogatni kell, erre való az energetikai politika. Egyik feladatom éppen az, hogy nemzetközi szinten bemutassuk ezeket a megoldásokat. Nagyon fontos eredmény, hogy pár hete a legnagyobb norvég nyugdíjalapnál elhatározták: több pénzt nem tesznek fosszilis energiába, helyette napenergiába fektetnek - az olajexportőr Norvégia döntött így! Más országok nyugdíjalapjai ugyancsak jelezték: összesen mintegy 100 milliárd dollárt szándékoznak klímabarát befektetésekbe tenni.
- Ehhez képest friss hír, hogy a neves multi kávékapszuláinak szabadalmát törölték, azaz mostantól bárki gyárthat majd ilyen óriási mennyiségű hulladékkal járó terméket. Egy ilyen cég mindeközben vígan hirdeti magáról, hogy csak ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból szerzi be az alapanyagot. És akkor még nem beszéltünk a fejlődő országokba a gyártással kiszervezett, exportált környezetszennyezésről.
- Mindebben nagyon sok igazság van. Kezdjük a végén. Tény, hogy Európában sikerrel csökkentettük a széndioxid-kibocsátást, de ennek egy része annak tudható be, hogy a gyártási folyamatok Kínába kerültek. Olvastam egy tanulmányt: ha jól emlékszem Angliáról szólt. Az állt benne, hogy elérték a kiotoi protokollt, de ha hozzá kalkuláljuk azt, hogy mennyi szennyezést exportáltak mindeközben, akkor összességében 24 százalékkal nőtt az emisszió. Ezért kell nemzetközi egyezmény. Korábban is volt, de akkoriban más feladatai voltak egy fejlett országnak, és mások, mondjuk, Kínának. Most az év végi párizsi csúcson születik majd először olyan, amelyet mindenkinek alá kell írnia. S ha megvannak az országok vállalásai, évente még lehet tárgyalni, folyamatosan építkezünk. A cél világos: a Föld átlaghőmérséklete nem emelkedhet két foknál nagyobb mértékben. Most 0,6-7 foknál járunk.
- Magyarországnak milyen e szempontból a nemzetközi megítélése?
- 15 éves koromtól nem élek itt, így nem ismerem nagyon jól a hazai helyzetet. Annyit tudok, hogy a klímatárgyalások során volt olyan időszak - néhány éve -, amikor Magyarország talán jobban benne volt a tárgyalásokban, mint most.
- Milyen a kapcsolata a mindenkori magyar kormánnyal, kikérik a véleményét?
- Egy alkalommal beszéltem a parlament fenntartható fejlődéssel kapcsolatos bizottságban, de hivatalos szakmai kapcsolatom nem volt. Áder elnök elhívott ma reggel tárgyalni, és nagyon jót beszélgettünk a klímaváltozásról, de más megkeresés a kormány részéről nem érkezett.
- Milyen tanácsot adna a környezetvédelem iránt érdeklődő hazai fiataloknak?
- A klímavédelemmel kapcsolatos problémákat nem a környezetvédelmi minisztériumban kell megoldani, hanem az összes többiben, azaz minden területre integrálni kell az ügyet. Fontos lenne, hogy a fiatalok egy környezettudatos gondolatrendszerrel menjenek el dolgozni a bankba, gyárakba. Hiszen mindenkinek van feladata.
Pásztor János60 éves, Amerikában, a MIT-en tanult atomfizikát. Nős, két gyermeke van.
Kedvencek: Könyv: D.H. Meadows - D.L. Meadows - J. Randers- W.W. Behrens: The Limits of Growth (ennek hatására fordult a környezetvédelem felé) Film: West Side Story, Zene: Bartók, jazz