„Nekem semmi furcsa nem volt abban, hogy tetszik egy fiú, de meg akartam felelni az elvárásoknak, ezért voltak olyan reggelek mikor úgy keltem fel, hogy mától fogva nem leszek meleg. Csak hát ez nem így megy" - mondja a húsz éves egyetemista Ákos. Már általános iskolásként is tudta, hogy a saját neméhez vonzódik, de jobbnak látta, ha nem bújik elő sem otthon, sem az iskolában. Egy nyíltan meleg iskolatársa révén látta, homofób beszólásokkal és a tanárok tanácstalanságával kellene szembenéznie, ha felvállalná melegségét, így úgy döntött, inkább hallgat róla.

Ákos nincs egyedül, becslések szerint egy 500 fős középiskolába átlagosan 20 meleg diák jár, akik kellő tolerancia hiányában egyedül kényszerülnek végigjárni az önelfogadás és az önismeret lépcsőfokait. Többségük már 14 éves korában tisztában van szexuális irányultságával, ám ők csak az internetes fórumok és az ismeretlen sorstársak támogatására számíthatnak. „Nagyon sok meleg fiatal hiába látja, hogy egyre több sztár bújik elő vagy, hogy egyre többen vonulnak fel a Pride-on, otthon, a saját környezetükben egyedül érzik magukat.

Az internet az egyetlen felület, ahol beszélni tudnak a témáról" - meséli Ákos, aki 13 éves korában szintén az interneten próbált meg tapasztalatokat cserélni. Mint mondja, a legnehezebb az információhiány és az egyedüllét érzése: 13 évesen még annak is egyedül kellett utánajárnia, tulajdonképpen mi is az a homoszexualitás, az iskolában ugyanis szinte csak Verlaine és Rimbaud kapcsán jön szóba a téma. Ráadásul az LMBTQ témákban jártas szakértőkből is kevés van, sem a tanáraik, sem a segítő szakemberek toleranciájában nem lehetnek biztosak. A társadalom számára pedig szinte láthatatlanok, hiszen ahogy az élet minden területén, úgy az iskolákban is a heteronormatív séma uralkodik.

A témáról részletesen lapunk legfrissebb számában olvashat.