Oroszország az igen magas nyersanyagtartalékok miatt nagyon jó pozícióból indul ki, amikor az európai országok gázellátásáról van szó. Azonban nincs egyetértés az Oroszországgal való partneri kapcsolat kiépítésével kapcsolatban az Európai Unió tagállamai között.
A Déli Áramlat építését tavaly decemberben Vlagyimir Putyin lemondta, miután az EU és Oroszország között felerősödtek a viták az Ukrán háború miatt. Az új gázvezeték egyik legfontosabb szerepe Ukrajna megkerülése lett volna, így a Fekete Tenger alján Bulgáriáig, onnan pedig Szerbián, Magyarországon és Szlovénián keresztül Ausztriáig szállította volna a gázt.
A bolgár kormány megtagadta az építési engedélyeket Oroszországtól, azonban az erről szóló döntésüket feltehetően az Európai Bizottság nyomására hozták meg. A bolgárok tehát megfúrták az oroszok tervét, amely a közép-ázsiai országok piacról való kiszorítására, az európai országokba való szállításra és a tranzitországok megkerülésre irányult.
 |
Az EU-val történt csatározások alapját az adta, hogy az energiapiac liberalizációjának egyik alapvető eleméül kötötték ki azt, hogy a gázlelőhely és a vezeték tulajdonjoga nem lehet egy kézben. Ezzel Moszkva nem tudta elérni legfőbb törekvését, így kiszorult erről a piaci lehetőségről. Hazánk az utolsó pillanatig kiállt a Déli Áramlat megépítése mellett, annak ellenére, hogy igen komoly belpolitikai harcokat és lehetséges pozícióvesztést vállalt magára a kormány. A vezeték építése során kialakult zűrzavart az is jelezte, hogy egy héttel az után jelentette be Putyin, hogy eláll a gázvezeték megépítésétől, miután a magyar kormányfő kijelentette, hogy teljes mellszélességgel a Déli Áramlatot támogatjuk.
Két éven belül új vezeték?
Úgy tűnik azonban, hogy Törökországgal történt megállapodás során létrejöhet a Török Áramlat, amely 2016-ra lenne működőképes és új nyomvonalon szállítaná a gázt Törökországba. Éves szinten ez a vezeték 63 milliárd köbméter gáz szállítására lenne képes, amely az ukrajnai vezeték 100 milliárd köbméteres kapacitását ugyan nem éri el, de hozzájárul az orosz gázexport diverzifikációjához és a redundanciához, vagyis a párhuzamosan működő rendszerekhez egyaránt. A gázt innen a török-görög határra tervezett új gázelosztó központon keresztül az EU tagállamok továbbszállíthatnák. A törökök bevonásával azonban Oroszországnak újra fel kellett vállalnia azt, hogy tranzitországot iktasson be az EU és az orosz lelőhelyek közé.
Az ukrán konfliktus kialakulásával azonban egyre nagyobb esély van arra, hogy az ukrán és az orosz gázviták kiéleződnek. A Gazprom és a Naftogaz közti financiális problémák, mint például az ukrán félnél fellépő fizetésképtelenség és a tartozások késői rendezése tovább mélyítheti a két ország konfliktusát. A képbe így kerülhet az Egyesült Államok, amely az új palagáz-kitermelési technológiával importőrből 2025-re nettó exportőrré válhat, így piacot szerezhet magának az európai és legfőképpen az ukrán területeken. Az új török gázvezeték megépítésének költségeit a Gazprom vállalta magára, a török gázelosztó állomások közös befektetéssel fognak megépülni. A Gazprom egyik vezetőjeként Alexej Miller kifejtette, hogy a két ország közötti baráti hangulatú tárgyalásokon egyeztetik a tervezeteket, amelyek heteken belül elkészülhetnek. Abban azonban biztos volt, hogy a 2016-os elkészülési dátum teljesen reális, így hamar megkezdődhet az orosz gáz egy újabb vezetéken való szállítása az EU-ba. A közép-ázsiai országok sem jártak rosszul az eltelt idő alatt, ugyanis a rengeteg kapacitást felhasználó, energiaigényes kínai piaccal igen jó kapcsolatokat épített ki így újabb vezetékeket építettek a két régió között.
A rovatot a www.biztonsagpolitika.hu honlap üzemeltetője a Strategic Assistance and Support Group Kft. támogatja.