Miután Magyarország 1941 nyarán belépett a második világháborúba, az emberek többsége élte tovább megszokott életét. A front gyorsan távolodott a határoktól, a polgári lakosságnak látszólag nem volt mitől tartania. Az idill egészen 1942. szeptember 4-ének éjszakájáig tartott, amikor szovjet nehézbombázók jelentek meg Budapest fölött. A teljes fényárban úszó főváros könnyű célpont volt, a vörös csillagos gépek csak azért nem okoztak nagyobb károkat, mert a bombákat találomszerűen dobták le, céljuk a félelemkeltés volt. Ezt el is érték, az akció megdöbbentette a lakosságot, a hatóságok pedig elrendelték az elsötétítést.
Most, hogy Magyarország ismét háborúba készül, érdemes erre gondolni, bár remélhetőleg ezúttal sokkal felkészültebbek vagyunk az ellenség válaszcsapásaira. Volt elég figyelmeztető eset Nyugat-Európában az utóbbi bő tíz évben. Korábban az afganisztáni és iraki szerepvállalást viszonylag olcsón megúsztuk, de ezúttal a terror sokkoló formáit minden elődjénél szélesebb körben alkalmazó Iszlám Állammal kerülünk szembe Észak-Irakban.
A kormány jól látja, hogy ehhez érdemes a feltétlenül szükséges kétharmadnál szélesebb parlamenti felhatalmazást szerezni. Ha a legrosszabbal, egy véres magyarországi merénylettel nem is számolunk, az is kiveri majd a biztosítékot a hazai közvéleménynél, ha ne adj' isten egy magyar segélymunkás vagy katona lesz az Iszlám Állam lefejezős, elégetős videójában az áldozat. Reméljük, nem történik ilyesmi, de ha mégis, felelősségteljes viselkedés kell ahhoz, hogy ezt senki ...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/11 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!