Kanadát dicséret illeti a bevándorláspolitikája miatt. Kisebb a munkanélküliek, de nagyobb a felsőfokú végzettséggel rendelkező bevándorlók aránya Európához képest, ez pedig a németeknek is szemet szúrt. A CDU-s politikus, Peter Tauber javaslata szerint követni kéne a kanadai példát egy teljesebb integrációs program kidolgozásával.

Kanadában már a 80-as évek óta egy rendkívül bevándorlóbarát rendszer működik, ami a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási integrációt egyaránt segíti. A kanadaiak felismerték, hogy az egyoldalú integráció nem működik, azaz nem elég, ha csak a bevándorlók próbálkoznak a beilleszkedéssel, kell egy olyan közösség is, aki szívesen befogadja őket. 2002-ben az immigránsok és menekültek védelméről szóló rendelet kötelezővé tette a befogadó ország állampolgárai és a bevándorlók között párbeszédet és a kölcsönös segítségnyújtást.

A program keretein belül a diákok vagy nyugdíjasok mellé beosztanak egy-egy mentoráltat, de van rá példa, hogy egy egész család segíti az integrációt. Feladataik közé tartozik az állampolgársági ügyek intézésében való segítségnyújtás, illetve kiemelten fontos az álláskeresésben való aktív részvétel. Ezen kívül olyan praktikus teendőkben is közreműködnek a mentorok, mint a bevásárlás, illetve szükség esetén angolul tanítják a bevándorlókat. A kanadaiak szerint ez a legjobb mód arra, hogy a bevándorlók hamar az otthonukként tekintsenek az új országra, és megállják a helyüket egyedül is.

Néhány éve felismerték, hogy a leggyakoribb migrációs ok az álláskeresés, ezért a lehetőségekhez mérten olyan mentorokat próbálnak találni, akik azonos szakmában dolgoznak, vagy dolgoztak, így az egyik legnehezebb feladat, a szakmán belüli kapcsolatépítés nem okoz többé problémát. Az eredmények pedig magukért beszélnek: kimutatták, hogy a mentorprogramban résztvevők általában sokkal hamarabb találtak állást, és hosszú távon többet keresnek azoknál, akik kimaradtak a programból.

Kanada most még tovább fejlesztette az integrációs programját, és már a munkaadóknak is olyan képzést kínál, amivel a bevándorlók foglalkoztatását megkönnyítik. A munkaadók megtanulják például azt, hogy a különböző országokban melyek a jó nevű egyetemek és főiskolák, illetve milyen szakmai képzettségük lehet egy adott országból érkezőnek. A legfontosabb pedig, hogy megpróbálják a munkaadók szemléletmódját is megváltoztatni, és elérni, hogy előítéletektől mentesen értékeljék az állásra jelentkező bevándorlókat.