A jó beszélőkével rendelkezőket ösztökélték a kávéházban, vessék papírra mondandójukat. Állításom igazolására elég föleleveníteni Karinthy és Kosztolányi körének legenda formájában fönnmaradt adomáit, azokat tényleg elegendő lett volna akár lediktálni, hogy közölhetők legyenek valamelyik hírlapban.
A huszadik század irodalmi modernizmusa azonban erős szélfúvásként sodorta messze egymástól a történetmesélést és az úgynevezett (próza)irodalmat. A történet elavultságát a már mindent elmeséltek! jelszavával hirdették. Istenkém, hogyan lehetne mindent elmesélni? Az is elfogadott nézetté vált, hogy a szerző mint olyan csupán fikció, írók nem léteznek, amint befejezték a művüket.
Mindezeket az elméleteket, amelyekből doktori címeket lehetett szerezni, a valóság mára visszatolta a faramuci disszertációtémák poros múzeumába. A kortárs mag...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/12 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket! 