Sergei Guriev, a CEPR nevű brüsszeli baloldali agytröszt, és Daniel Treisman, a Kaliforniai Egyetem kutatójának minap publikált cikke azt vizsgálja, hogyan alakultak át az autokrata rendszerek. Megállapítják, hogy a korábban Hitler vagy Sztálin által kiépített totális elnyomó rezsimek helyett a diktátorok ma már nem az erőszakra, hanem az információ ellenőrzésére koncentrálnak. Ennek során kiemelt szerepet kap, hogy uralni tudják a közbeszédet, emellett magukat tudják feltüntetni az egyetlen kompetens politikai erőként. Az emberek ugyanis gazdasági jólétet szeretnének, és ha sikerül elhitetni a diktátoroknak, hogy ők az egyetlen választás, és ellenfeleik alkalmatlanok az ország vezetésére, akkor nyert ügyük van. Külön kiemelik a cikkben, hogy amíg tart a gazdasági növekedés, nincs is nehezebb dolguk a diktátoroknak. Az igazi kihívás gazdasági visszaesés esetén jön el, ilyenkor szoktak durvább intézkedéseket hozni. Ennek kapcsán a leálló török gazdaságot hozzák fel példának, ahol a visszaeséssel párhuzamosan 4-ról 49-re ugrott a bebörtönzött újságírók száma 2010 és 2012 között, vagyis akkor, amikor a GDP növekedés 7,8-ról 0,8 százalékra esett vissza. A másik negatív példa Magyarország és Oroszország, ahol a gazdasági válság után a sajtószabadság korlátozásba kezdett a kormányzat - írja a cikk.