A miómák a nőgyógyászatban előforduló leggyakoribb jóindulatú daganatok, melyek a fogamzóképes korú nők mintegy negyedét érintik. Leggyakrabban a 35. életév után fejlődnek ki és csak ritkán azt megelőzően.
A változókorra a hölgyek legalább felénél eltérő számú és méretű mióma alakul ki.
A miómák a méh izomrétegében, az úgynevezett myometriumban alakulnak ki. Igen lassan növekednek a méh falában vagy felszínén, kötő-, valamint simaizomszövetből állnak. Lehetnek néhány milliméteresek, de a hasüreg jelentős részét is kitölthetik. A kialakulásuk pontos mechanizmusa és a növekedés ütemét befolyásoló tényezők ma még nem teljesen ismertek. Valószínűsíthető, hogy a genetikai tényezők mellett hormonális háttere is van. Leginkább a petefészek rendellenes működésével hozzák kapcsolatba: többek között az ösztrogének és a progeszteron szintjének ingadozására vezethető vissza. Erre utal, hogy menopauzában a petefészek eltávolításával vagy a változókor mesterséges gyógyszeres előidézésével a daganatok növekedése megáll, méretük csökken.
A miómák típusai, tünetek
Az intramuralis myomák a méh falában helyezkednek el, ez a leggyakoribb típus. A subserosus myomák a méh felszínén találhatók. Kivételes esetekben előfordulhat, hogy vékony kocsánnyal kapcsolódnak a méhhez. Ilyenkor kocsányos subserosus myomáról beszélünk. Ez elcsavarodhat a kocsány körül, és erős fájdalmakat okozhat. A submucosus myomák a méhnyálkahártya alatt helyezkednek el, és a méhűr felé növekednek. Ezáltal megváltoztatják a méh alakját és méretét. A submucosus myomáknak is lehet kocsányuk.
|
A miómák gyakran tünetmentesek, felfedezésük sokszor véletlenül történik, például nő-gyó-gyá-szati szűrő- vagy ultrahangos vizsgálat során. A panaszok megjelenése és súlyossága elsősorban a miómák elhelyezkedésétől és méretétől függ. A submucosus myomák súlyos menstruációs panaszokat okozhatnak, és a ciklus közbeni vérzések is gyakoriak. Az erős vérzések hosszabb távon sápadtsággal, fáradtsággal és általános levertséggel párosuló anémiát (vérszegénységet) okozhatnak. Az intramuralis myomák gyakran görcsös fájdalmakkal járnak. A különösen nagy méretű miómák alhasi feszítő érzést okozhatnak, hólyagpanaszokkal kísérve. Jellemző tünetei: a has térfogatának feltűnő növekedése, gyakori vizelési inger és/vagy vizeletürítési zavarok, székrekedés. Az elváltozások fájdalmas nemi aktust, meddőséget, terhességi szövődményeket vagy vetélést is előidézhetnek.
A mióma kezelése
A megfelelő terápiát nőgyógyász szakemberrel kell egyeztetni, melynek során figyelembe kell venni a miómák méretét, elhelyezkedését, növekedésének sebességét, a panaszok típusát és gyakoriságát, vagy a fájdalomérzetet. Tünetmentes mióma esetén elégséges lehet a rendszeres nőgyógyászati és ultrahangos ellenőrzés. A panaszokat okozó miómák kezelésére sebészeti vagy gyógyszeres eljárás alkalmazható.
Évente az Európai Unióban körülbelül 300 ezer sebészeti beavatkozás történik, közülük megközelítőleg 230 ezer jár a méh eltávolításával. A mióma kezelésében továbbra is a hiszterektómia (a méh eltávolítása) a leggyakrabban alkalmazott sebészeti beavatkozás. Ez a műtét a hasüreg felnyitásával vagy a hüvelyen keresztül végezhető el. Napjainkra a nyitott hasi műtét ritka, szinte kizárólag igen nagy méretű miómák esetén alkalmazzák. A mióma izolált eltávolítása esetén a méh megmarad. Előnye, hogy a beteg még vállalhat gyermeket. A műtétet követően azonban újra kialakulhatnak miómák. A méh ürege felé növő elváltozásokat, amelyek a meddőségért vagy a vérzészavarokért felelősek, méhtükrözés (hiszteroszkópia) segítségével lehet eltávolítani, a hasüreg felé növőket, illetve a méh falában lévőket hasi tükrözéssel (laparoszkópia). A műtétek előtt lehetőség van a miómák okozta tünetek gyógyszeres kezelésére is.●