Az elmúlt tíz évben a foglalkozási ráta körükben a hazai átlaghoz képest stabilan, mintegy 20 százalékponttal magasabb volt. . A felsőfokú végzettséggel rendelkezők kisebb valószínűséggel válnak munkanélkülivé, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők. A diplomásoknak a kilencvenes évek végén 2% alatti volt a munkanélküliségi rátájuk, ami 2010-re elérte az 5%-ot. 2011 óta 4%-on áll a mutató.
A foglalkoztatottság várható alakulását tekintve is kedvező ennek a csoportnak a helyzete. A cégek a 2014 és 2015 közötti időszakra a Rövidtávú Munkaerő-piaci Prognózis legújabb adatfelvételének eredményei szerint a diplomás foglalkoztatottság növekedését jelezték.
Eredményeink azt is alátámasztják, hogy a diplomások jövedelemi helyzete minden foglalkozási csoportban jobb, mint a diplomával nem rendelkezőké. A 2013-as bértarifa felvétel adatain számolva az átlagosnál nagyobb iskolai végzettség bérprémiumot - az alacsonyabb iskolai végzettséggel megkereshető fizetéshez képesti többletjövedelmet - jelentett.

Elemzésünkben vizsgáljuk azt is, hogy a különböző munkakörökben milyen a diplomások aránya. Ez a fizikai munkakörökben nagyon kis számot mutat (1% alatti), ezzel szemben a vezetői munkakörökben foglalkoztatottak 65%-a, a felsőfokú végzettséget igénylőkében pedig 94% rendelkezik diplomával. Az egyéb és ügyviteli foglalkozásokban arányuk lényegesen kisebb: az előbbiben 25%, míg az utóbbiban 20%.
Az „ügyviteli munkakörök" által igényelt készségek nagymértékben átalakultak az utóbbi 15-20 évben. E szakmák tartalma úgy változott meg, hogy a korábbiaknál jobban igénylik a felsőfokú tanulmányok során megszerezhető készségeket. Ezekre a változásokra utal az is, hogy az ügyviteli és egyéb foglalkozási kategóriákban nagyobb mértékben találunk 35 évnél fiatalabb diplomás foglalkoztatottakat, mint 35 év felettieket (20% és 13%).
A diplomások foglalkoztatásával és a bölcsészek elhelyezkedési esélyeivel kapcsolatos vélekedések és az ezekkel kapcsolatos tények ellentétéve kapcsolatban röviden összefoglaljuk a kollektív tévhitek és tényellentétes állítások eredetével és magyarázatával kapcsolatos fontosabb szociológiai és gazdaság-pszichológiai kutatások eredményeit. Fontosnak tartjuk annak vizsgálatát, hogy miért jönnek létre kollektív tévhitek („városi legendák"), vagy milyen mechanizmusokon keresztül lehetnek annyira rendíthetetlenek, hogy a tények és összefüggések bemutatása képtelen őket visszaszorítani. Ezen túl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a kollektív tévhitek elleni fellépés nem szorítkozhat a tévedések tényszerű bemutatására, vagy az őket cáfoló tények felsorolására, hanem a tévhiteket létrehozó okokra is ki kell térnie, mégpedig úgy, hogy közérthetően mutassa be, hogy miért, hol és mennyiben tévesek ezek a közvéleményben elterjedt vélekedések.