A minap bombaként robbant a hír: az Európai Bizottság elutasította az M4-es építésének finanszírozását, a költségét ugyanis eltúlzottnak tartja. Az irreálisnak tűnő ár jogosan vetheti fel kartellezés gyanúját. Az eset ismét ráirányította a figyelmet a közbeszerzési eljárásokban megjelenő, a piaci versenyt torzító versenykorlátozásokra, valamint arra a dilemmára, hogy adekvátak-e a közbeszerzési kartellek elleni eszközök ahhoz, hogy a jövőben kiküszöbölhetők legyenek az ehhez hasonló esetek.
Világszerte tapasztalható, hogy a sokszor kíméletlen verseny nyomását a vállalatok nemegyszer - a kartelljog által tiltott - összejátszással próbálják enyhíteni. A nemzetközi szakirodalom az ilyen típusú jogsértések árfelhajtó hatását 10-20 százalékosra teszi. A magasabb áron kívül a kartellmegállapodás a piaci struktúra megmerevedését eredményezi, gátolja az új piacra lépők megjelenését, csökkenti a vállalkozások hatékonyságát, továbbá az innovációs kedvet is visszaveti.
A romboló hatások miatt szükség van a versenyhivatali szigorra, de a bírságok célja nem lehet a kartellező cégek tönkretétele, ez ugyanis éppen a feladattal - a verseny védelmével - ellentétes hatást érne el. A nyugat-európai és amerikai tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az úgynevezett hatásos versenyt indukáló jogkövető vállalati magatartás kikényszerítéséhez nem elegendők a drákói szigorral kiszabott - akár milliár...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/14 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!