Járatlan embert igazítok el a Szent István körút és a Honvéd utca sarkán. Megmagyarázom neki, hol áll meg a 15-ös busz, s ha már itt tartok, spontán útbaigazítást is adok a kísérleti rendszerről. A 15-ösön - okítom az idegent - a vonaljegy árát perselybe kell dobni. Ügyfelem azonban tájékozottabb, mint gondoltam.
- Ó, ezt már ismerem - köszöni a tanácsot -, mi, vidékiek már felokosítjuk a Pestre utazókat, hogy a 15-ös buszon akkor is átszállót váltsanak, ha nem szállnak át. S mivel észreveszi csodálkozásomat, így folytatja: csak így lehet elszámolni a jegy árát. Néhány vonaljegy saját zsebből igencsak megtépázza a napidíjat. Elismerő bólogatással hallgatom az idegent. És én még azt hittem, hogy Pesten is kevesen ismerik a kísérleti perselyrendszert, holott már Kiskunlacházán is tudja mindenki. Különös sebessége van a hír terjedésének. Az a leggyorsabb, amelyik saját zsebre megy.●
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/14 számában.