Emlékszem a dublini pillanatra. Ültünk a Cafe Frei ottani irodájában, és az ír befektetőink által a vállalat felügyelőbizottságába meghívott amerikai üzletember számomra megdöbbentő kijelentést tett.
Az Egyesült Államokban - mondta - a Starbucks vendégeinek a fele azt sem tudja, hogy mennyibe kerül a kávé, amit iszik. Gőzük sincs arról, hogy dollárból átszámolva egy közepes méretű tejeskávéért 1300 forintot fizetnek, mert ez az összeg Amerikában az ingerküszöb alatt van. Aprópénz. Mindegy. Valamennyi. Nem számít.
Hát most már úgy tűnik, kezd számítani. A munkám miatt évente több hónapot töltök az Egyesült Államokban, úgyhogy 5-6 éve a saját szememmel látom a lassú, de egyértelmű változást. Ami pár évvel ezelőtt sokaknak még aprópénz volt, jelentéktelen összeg, az ma már igenis számít. A 2008-as gazdasági válság utórezgéseként szétszakadni látszik az amerikai társadalom, mint ahogy szakadnak Európa nyugati és keleti féltekéjén is az országok. Épp a kávéipar nehézségei miatt (mindjárt elmesélem, hogy miről is van szó) ezt a jelenséget, tehát sokak süllyedését s kevesek felemelkedésé...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/14 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!