Amerikai sorozatokban látható, hogy családok kivisznek magukhoz egy állami gondozott gyereket a hétvégére - ez teljesen bevett szokás. Ott tisztában vannak vele, hogy szoros kapcsolat nélkül nagyon kevés az esély a sikerre: ha valakinek nincsenek kötődései, nem érzi, hogy fontos lenne, hogy szeretnék, hogy törődnek vele, akkor nem lesz önbecsülése, elhiszi magáról, hogy értéktelen, nem motiválja semmi. És valóban, a kikerült gyerekek zöme végül nem tud megkapaszkodni: az otthonokban nevelkedők jelentős része elkallódik. A lányok gyerekei gyakran ugyanúgy intézetbe kerülnek, mint ahogy annak idején ők maguk. Ami szomorú, mert pontosan tudjuk, hogy milyen veszélyek leselkednek az intézetis gyerekekre, s mégsem vesszük ezeket figyelembe az oktatásuk, nevelésük során. És bár a rendszer biztosít lehetőségeket, a végeredmény mégis lesújtó.

Hogyan derült ez ki számomra? Miután többször is részt vettünk közös pr...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/6 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!