Miért csapta ki úgy a biztosítékot a cégvezetésnél a pécsi húsfeldolgozó munkások pár órás februári sztrájkja?
- Az uniós konkurensekhez képest a feldolgozás hatékonyságában óriási a lemaradásunk. Ezért is indítottunk olyan beruházásokat, az épülő mohácsi vágóhíddal az élen, amelyekkel ezt behozhatjuk.

- Jó, jó, de a bérek köszönő viszonyban sincsenek a némettel, a dánnal. Hogyan gondolták ezt?
- Hát pont ez az. Az eladási és a sertésárak közel ugyanolyanok, mint a konkurenseknél. Egy jóval magasabb átlagfizetés többletköltségét csak eredményesebb tevékenységgel lehet kitermelni. Azon munkálkodunk, hogy néhány éven belül a jelenleginél magasabb bérszínvonalat tudjunk elérni, amit a dolgozók többsége el is fogadott, de voltak, akik nem. Az iparágból az elmúlt másfél évtizedben sokan elmentek külföldre.

- De ki fog akkor az új vágóhídon dolgozni?
- Jönnek is vissza, fáradtan, leamortizálva, mert óriási teljesítményt várnak el a nyugat-európai nagyüzemekben. Részben ebből származik az, amennyivel többet tudnak fizetni. Ezt is érdemes lenne mérlegelni a dolgozóknak, illetve a szakszervezeteknek, amikor váratlan bérszínvonal-emelés elé állítják a munkaadót. Külön fáj, hogy erről nem korrekt információk jelentek meg a médiában.

- Nem igaz, hogy rosszul fizetnek, miközben 3200 félsertés helyett már 3600-at kell feldarabolni műszakonként?
- Kevés olyan cég van a húsiparban, amely tavaly január s szilveszter között közel 10 százalékkal tudta emelni a dolgozók egy részének az alapórabérét, amint mi a daraboló hentesekéét. Azért, hogy növeljük a teljesítményt és a feldolgozott sertések darabszámát, javítva ezáltal az eredményességet. Ennek arányában juttatunk vissza a dolgozóknak is, és ezzel terveztünk 2015-re is. De egy azonnali fizetésemelést fizikailag kizárt végrehajtani.

Interjúnkat teljes terjedelemben a Figyelőben olvashatja.