Lee forradalmi kormányzási formája abból állt, hogy a demokratikus intézmények és a jogállamiság eszközeit felhasználva fékezte meg az uralkodó elitet. Szingapúrban rendszeresen tartanak szabad - bár nem feltétlenül tisztességes - választásokat melyek során ellenzéki pártok is indulnak, de rendszerint a Népek Cselekvési Pártja (PAP) nyer. A rendszeres választásokkal Lee politikai önérvényesítést és elszámoltathatóságot adott a rendszernek, mellyel a szavazók dönthetnek a PAP hatalmon maradásáról. Ez biztosítja az uralkodói elit fegyelmét és teszi ígéreteit a nép felé hitelessé.

Azonban amikor a kínai vezetők hivatkoznak a szingapúri modellre, figyelmük a hatalmuk állandósítására szolgáló eszközökre korlátozódik anélkül, hogy jelentős mértékben bevezetnék a demokráciát és betartatnák a jogállamiságot. Energiájukat a korrupció elleni harcba, az elégedetlenség elnyomásába és a piaci gazdasági reformokba fektetik miközben megfeledkeznek a versenyképes keretek fékeiről és ellensúlyairól.