Az eddigi tapasztalatok alapján ezek a félelmek feleslegesnek bizonyultak, mivel a technológiai fejlődés a termelékenység növelésével, és az újabb iparágak megjelenésének elősegítésével gazdasági növekedést hozott, és munkahelyeket teremtett. De néhányak szerint ez a körforgás megtörni látszik. A gépek egyre okosabbak lesznek, és a fejlett robotika, a 3d nyomtatók és a nagy adat elemzők megjelenésével a vállalatok meg tudnak szabadulni még a magasan képzett munkaerőtől is. Ezen úgynevezett termelési paradoxonnak köszönhetően ezentúl úgy tűnik, hogy a munkanélküliség növekedésének fennmaradására számíthatunk. Lehetnek bármilyen rózsásak a jövedelmezőség és a GDP növekedés aggregált mutatói, ennek nem vehetjük egyenes következményeként az emberi jólétet.

De tényleg ilyen szörnyű dolog a technológiai fejlődés, vagy van mód rá, hogy a gépek erejét úgy állítsuk a fejlődés szolgálatába, hogy az mindenkinek a javára váljon? Van ok az optimizmusra. Luxemburg, Norvégia és Hollandia remek példák arra, hogy több országnak is hasznára válhat a technológiai fejlődés.

A cinikusok azt fogják mondani, hogy Luxemburg a finanszírozás koncentráltsága, Norvégia pedig a természetes erőforrások gazdagsága miatt képes erre, úgyhogy tekintsük Hollandiát, az országot, ami csupán nemrég került a felső negyedbe nem csak a termelékenységben és a foglalkoztatottságban, hanem a munkaerőpiaci részvételben is.

Az innováció bajnokaként Hollandia az ötödik helyen szerepel a legutóbbi INSEAD Globális Innovációs Indexben. A holland cégek 85 százaléka folytatnak innovációs tevékenységeket, az összes vállalatnak pedig több mint 50 százaléka „innovációsan aktív". A holland vállalatok a szabadalmak terén is világelsők, Eindhovennel, a Philips szülővárosával, a világ leg szabadalom intenzívebb városával az élen.

Mi Hollandia titka? Az ország mintha egyfajta fordított iparosodáson menne keresztül, a munkahelyek a gyárakból lassan visszavándorolnak az otthonokba. A holland munkaerőpiacon az összes munkás majdnem 50 százaléka a fiatal munkásoknak pedig 62 százaléka dolgozik részmunkaidőben, amit az ország relatíve magas órabéreinek köszönhetően tehetnek meg. Sokan dolgoznak iskolai tanárként, de még többen „fehér galléros" alvállalkozóként, magasan képzett és specializálódott tudással kiegészítve a gépek munkáját.

Hollandia sikerének másik forrása az erős vállalkozói szellem. 1990-től 2010-ig az önfoglalkoztatottsági ráták végig estek az OECD országokban. De Hollandiában az üzlettulajdonosok száma 1992 óta folyamatosan növekszik, 2012-re elérve a teljes munkaerő 12 százalékát. 2008-ban a holland üzlettulajdonosok majdnem 70 százaléka teljes mértékben önfoglalkoztatott volt.

Röviden Hollandia átalakította gazdasági értékláncát, hogy lehetőséget biztosítson egy újfajta munkakapcsolatra ember és gép között, újfajta gazdasági tevékenységeket felkarolva, mint a részmunkaidő és az önálló vállalkozás, hogy egyensúlyt hozzon az emberi szükségletek és a technológia fejlődése között. Ezzel kiemelte a vállalkozói képességek fontosságát, mint a kreativitás, vezetői szellem, önigazgatás és kommunikáció, hogy lépést tudjunk tartani a technológiával.