A férfiak az éjszaka közepén jönnek. Kiválasztanak egy házat, lyukat törnek az oldalán és elviszik a gyermekeket, hogy szörnyű dolgokat csináljanak velük. Reggelre pedig visszaviszik őket az ágyukba vagy a házuk kertjébe. Ha az áldozatok túlélik az éjszakát, szinte azonnal orvoshoz kell fordulniuk a sérüléseik miatt.

A város, Kavumu Kongó keleti részében található, a ruandai határ mentén és az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) irodájának közelében. A városban sok olyan ember él, akik olyan kongói falvakból települtek át, ahol a milíciák kezében volt a hatalom. Emellett nagyon sok leszerelt katona él a környéken. Az emberi jogi aktivisták szerint bűnözés aránya és az analfabéták száma nagyon magas. Az utóbbi két évben pedig egyre többször erőszakoltak meg fiatal lányokat és gyermekeket.

Az áldozatokat - akik közül a legfiatalabb 6 hónapos, a legidősebb pedig 11 éves volt - a közeli városban, Bukavuban lévő kórházban látják el leggyakrabban. A Panzi kórházban sokan hónapokat töltöttek el, míg felépültek.

Jelenleg azonban nem tudni, hogy kik követi el ezeket a szörnyű cselekedeteket, ez a jogi rendszer hiányosságaira vezethető vissza. Bár az emberi jogi szervezetek azt javasolták, hogy vizsgáljanak ki minden egyes ügyet, a főügyész - akit „Mr. Hundred Dollarnak" is hívnak a megvesztegethetősége miatt - nem rendelte el a nyomozást. A rendőrök pedig tehetetlenek enélkül.

A kongói szexuális erőszak és gyermekkatonaság ellen küzdő képviselő április 6-án kijelentette, hogy „együttműködnek a hatóságokkal és kivizsgálják a szexuális erőszakról szóló beszámolókat Kavumuban". Az aktivisták azonban szkeptikusak.

Mivel még nem derült ki, hogy kik követik el az erőszakot, egyre vadabb elképzelések terjedtek el. A helyiek egy része azt hiszi, hogy boszorkányság van a dologban: Kongóban sokan hisznek a természetfeletti erőkben és a varázslásban. A gyerekeket pedig gyakran varázslónak tartják és megpróbálják belőlük kiűzni az ördögöt. Egy másik elgondolás szerint az, aki bánt egy gyermeket, meggazdagodhat és szerencséje lesz. Lehetséges az is, hogy a leszerelt katonák követik el az erőszakot. Ezek az emberek alig kaptak pszichológiai segítséget és gyakran összekapcsolják őket a bűncselekményekkel.

Jelenleg az sem lehet tudni, hogy a szülők hogyan viszonyulnak a helyzethez. Ha betörnek egy kis házba, akkor a szülőknek látniuk, illetve hallaniuk kell a támadót. Miért nem állítják meg? „Nem világos, hogy mi történik" - mondta el a Physicians for Human Rights képviselője. Egyesek szerint a szülők valamilyen módon részt vesznek a támadásban, míg mások szerint csak félnek beszélni róla és nem bíznak az igazságszolgáltatásban.