Most, mikor a honi közvéleményt az Altus brüsszeli megbízásával tartja izgalomban a fősodratú (ahogy egy kéretlen jobbikos e-mailezőm nevezi a szeriőz médiát), értetlenül szemlélem, hogy nem ez a kérdés lesz a csütörtökre összerántott rendkívüli EU-csúcs témája.
Ezek ott Hegyeshalmon túl ismét szembejönnek velünk, magyarokkal az információs sztrádán. Máskülönben nem feszegetnék megint ezt a menekültkérdést, amikor világosan megmondtuk, hogy nem kérünk a gazdasági bevándorlókból. Határok lezárva, kapuk becsukva, oszt nix ugribugri.
Csak hát tőlünk nyugatra, amely irányba a határon legfeljebb a szellemi sorompók vannak leengedve - igaz, egyre nyomasztóbban -, ránehezül a polgárok lelkiismeretére a földközi-tengeri tragédiákról sokasodó hírfolyam. A világháború utáni európai történelem egyik legnagyobb bűncselekményének cinkosai vagyunk - fogalmazott keményen egy német kommentár a hétvégi, hivatalosan nyolcszáz áldozatot követelő hajókatasztrófa hatása alatt. Amióta tavaly ősztől pénz hiányában és uniós érdektelenség mellett EU-s tengeri határőrizetre fogták vissza az olasz hatóságok addigi kereső-mentő programját, többszörösére nőtt a vízbe fúlt m...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/17 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!