Tajvan és a keleti nyitás

A Keleti Nyitás politikája a globális ellátási láncok világában
Moldicz Csaba
2015-04-23 06:13
Hosszú távon csak az a külpolitikai stratégia lehet sikeres, amely értékekre és nem csak gazdasági érdekekre épül. Így volt ez eddig hazánk külpolitikájában is, hiszen az 1990-es rendszerváltás után minden magyarországi kormány diplomáciájának ez volt az alappillére. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban a külpolitika keleti fordulata egyre több kritikát kapott, s mára az ukrán események nyilvánvalóvá tették, hogy hosszú távú, megbízható gazdasági kapcsolatok is csak akkor lehetnek stabilak, ha az említett értékközösség is megvan az országok között.
Hasonló dilemmával nézünk szembe, ha a kínai-tajvani és magyar kapcsolatok háromszögét vizsgáljuk. Hazánk s a többi uniós ország által hivatalosan el nem ismert Tajvan demokratikus berendezkedésű állam, amely a gazdasági fejlesztés területén hihetetlen sikereket elérve mára a magas jövedelmű országok közé tartozik. Néhány jól definiálható gazdasági szektorban az élenjáró államok egyike. Például a világ laptopjainak hozzávetőlegesen 95 százalékát állítják elő a tajvani tulajdonú vállalatok.
Jelenleg az EU tagországai és Tajvan között csak a WTO általános rendelkezései érvényesek a kereskedelem s a befektetések vonatkozásában, nincs ennél magasabb szintű gazdasági megállapodás a két térség között. A kapcsolatok magasabb szintre emelése ellen a leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy a kínai gazdaság mérete és az elmúlt három évtizedben mutatott fejlődése miatt a választás a nyilvánvaló gazdas...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2015/17 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!