Mao Ce-tung és Washington Irán-politikája

Hunyaddobrai András
2015-04-26 17:33
Az Egyesült Államok külpolitikája az iráni atomprogram és a közel-keleti rendezés kérdésében látszólag Mao elveire épít: szövetkezz kevésbé veszélyes ellenfeleiddel az igazán félelmetes ellenségeid legyőzésére.
Az Egyesült Államok már nem tekinti terrorfenyegetésnek Iránt és az iráni hátterű Hezbollah fegyveres csoportot. Ez jelentős eredmény Irán számára, ugyanakkor a republikánusok és Izrael keményen támadják ezért Obama elnököt, aki számára az egyezség elérése presztízskérdés: Netanyahu izraeli miniszterelnök szerint a megállapodás Iránnal Izrael túlélését fenyegeti.

A napokban aláírt keretmegállapodás még tág teret ad a manőverezésre és a végleges megoldást számos tényező nehezíti: Izrael paranoiája és a háborús helyzet Irakban, Szíriában és Jemenben. Washington látszólag indokolatlan optimizmusát a maoista külpolitikai hagyományból meríti. Kína a hidegháború idején először a Szovjetunióval szövetkezett az USA ellen, idővel azonban a szomszédos szovjetek fenyegetését érezve az Egyesült Államokhoz közeledett.

Az Egyesült Államok a jelenleg legkomolyabb veszélyt jelentő Iszlám Állam ellenében Irán segítségére számít. Iránról az ISIS elleni harcban való részvétellel egy felelős regionális hatalom képe alakulhat ki, az Egyesült Államok pedig elkerülheti szárazföldi csapatai újbóli bevetését.

Az atomprogramról való megállapodás rendkívül fontos, hiszen a közel-keleti térséget az összeomlás szélére sodorhatná egy atombombával rendelkező Irán. Ezt senki sem akarja. Az egyezség Izraelre is nyomást gyakorolhat: az USA és Európa is az önálló Palesztináról szóló tárgyalások újraindítását sürgeti. Izrael ma duzzogó, kellemetlen szövetségesnek tűnik az Egyesült Államok számára, míg Irán egyre nagyobb szerepet vállal a térség jövőjének alakításában.

Kérdés: megbízható partner-e Irán? Sokak szerint nem. Mit hoz majd a jövő? Mao tudja a választ.
International Policy Digest